A háború után 1-2.

Fülszöveg

A neves brit történész ezzel a könyvvel lebontotta azt a vasfüggönyt, amely sokáig kettéválasztotta Európa történetírását is. Tony Judt 1989 decemberében Bécsben, vasúti átszállás közben értesült Ceausescu bukásáról, és ekkor döntötte el, hogy megírja, vagy inkább újraírja a kontinens két felének mint egésznek a történetét. A szerző szerint ekkor ért véget a „háború utáni" hosszú korszak, Európa mesterséges kettéválasztásának kora. A kiindulópont 1945, a „nulla év", amikor úgy tűnt, az európai civilizáció megsemmisült. A totális háború korábban soha nem látott pusztulást hozott: országok semmisültek meg, milliók pusztultak el a gázkamrákban, a harctereken, a lebombázott városokban. És mégis, e romokból szinte néhány év alatt újjászületett egy új Nyugat-Európa, amely hirtelen felvirágzását részint annak köszönhette, hogy vezetői minden erővel el akartak kerülni egy következő európai háborút, részint pedig annak, hogy Nyugaton sikeresebb társadalmi modellt kellett létrehozniuk, mint amilyet a Szovjetunió bevezetett az általa megszállt Keleten. A könyv sodró tempóban mutatja be, miként küzdöttek az egyes országok belső gondjaikkal, és az évtizedek alatt hogyan találtak ezekre megoldást egy korábban elképzelhetetlen mélységű együttműködéssel. Egyetlen nagy folyamatban elemzi a hidegháborút, a jóléti társadalmak kialakulását és válságát Nyugaton, illetve a kommunista rendszerek reménytelen sorvadását Keleten. A háború után óriási mennyiségű forrásanyaga révén azonban az olvasók azt is megérthetik, mennyi kétkedés és félelem kísérte Európa útkeresését. A könyv megjelenése óta heves vitákat kavart, mert a szerző hangsúlyozottan személyes értékelésében arra a következtetésre jutott: a XX. század első felének háborúiban kivérzett és porba tiport Európa éppenséggel a háború utáni kor fejlődésének köszönhetően válhat újból példaképpé a világ többi részének a XXI. században. Vissza