A H. M. Vásárhelyi ref. templomok építésének története

Előszó

Református egyházunk a török világ vészes és zivataros századaiban a körülményekhez képest elég erősen állott, de az istenitisztelet méltóságához illő s a hívek óhajtásának megfelelő temploma nem volt, minővel az ősök, míg még török rabságba nem estek, bírtam, - mert olyannak tartását és építését a háborús viszonyok többé nem engedték meg. A török ugyanis nem adott engedélyt arra, hogy jobbágyai szilárd anyagból bármiféle nagyobb épületet, de különösen templomot emeljenek; nem mintha a mi vallásunk irányában különösebb ellenszenvet tanúsított volna, mert ez iránt barátságos indulatát számtalanszor kimutatta, hanem azért, mert attól tartottak, hogy a szilárd építményt ő ellenében mint hadi-erősséget használhatnák fel a lakosok s főleg a magyar és császári hadvezérek. És ez a félelem nem is volt alapnélküli: mert például Chemeri Zay Ferenc szolnoki kapitány, később városunk egyik földesura, messze vidéken sorra feljárta a környéket, hogy a hely színén szemlét tartson a templomok felett s a császári vezérek, Aldana és Teuffel számára véleményes javaslatot készítsen, hogy külön-külön mindeniket miképen lehetne erődítmény gyanánt felhasználni? Az e célra nem alkalmasak felől egyszerűen javasolta, hogy azok romboltassanak le, hogy anyagukat a várak megerősítéséhez lehessen elhordatni. Épen így bánt el a török is a szent helyekkel, a mikor azok hatalmába kerültek, s csak ott hagyta meg azokat, hol, mint Szegeden is, készen volt az erősebb várfal, mely mögé kényelmesebben és bátorságosabban húzódhatott.
Vissza