A győri Szent Ignác-templom és mennyezetképei/A pápai plébániatemplom és mennyezetképei/A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei (Dr. Hoffmann Edith könyvtárából)

Előszó

Részlet "A győri Szent Ignác-templom és mennyezetképei" c. műből:
A török vész elmúltával újra lélekzethez jutó városaink legtöbbjére a XVIII. századi barokk művészet nyomta rá bélyegét. Sajnos, e nagy mindent átható s egységében azóta is páratlan művészi kultúrának nyomai a városok továbbfejlődése folyamán helyenként elhomályosodtak, helyenként egészen lemállottak. Műemlékei m már többnyire csak elszigetelten, kiszakított magánosságukban állanak. Pedig épen a barokk művészet esetében, annak kiváltképen szerves jellegénél fogva, elengedhetetlen, hogy egyes alkotásainak - mint jelen esetben a győri jezsuita- (most bencés) templom - vizsgálatakor egyszersmind a környezetnek is gondos figyelmet szenteljünk. Különösen áll ez akkor, midőn a jezsuita művészetről van szó. Ugyanis e fogalom alatt a barokk művészetnek, mint az emberfölötti méretekre fokozott akarat művészetének leghatározottabb formáját értjük, mely magán viselvén valamennyi többi barokk teremtő elv bélyegét is, - rendkívül fontos didaktikai jelentőséggel bír, ha az egyetemes barokk szellem átéléséről és megértetéséről van szó. Csak ahol a jezsuita műalkotást még eredeti környezetébe helyezhetjük vissza, hogy méreteit és hatáskifejtését mintegy ahhoz viszonyíthassuk, ott lesz belőle kiérezhető nagy összefoglaló és kikristályosító tulajdonsága. Ezért térünk el az alábbiakban a templommonografiák megszokott kereteitől, midőn a jezsuita műalkotás tárgyalásához előrebocsátjuk XVIII. századi környezetének vázlatos ismertetését. Vissza