A Győri Ipartestület 110 éves története

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Örömmel fogadtam el a Győri Ipartestület felkérését, hogy előszót írjak megalakulásuk 110 esztendős évfordulója alkalmából kiadott jubileumi könyvükbe.
Ma még a városok történelmét jobbára az érte folyt csaták, a királyi kiváltságok, rangok elnyerése alapján írják a történészek. Pedig a településeknek, így Győrnek is van egy másik, egy valódibb történelme, az itt élőké, mely közelebb áll az én szívemhez is. A háborúk történelme helyett az élet történelmét kedvelem.
Ezt a sorsot az alkotó emberek, a segédek, mesterek és művészek írták, pontosabban faragták, vésték, festették vagy szőtték évszázadokon keresztül a folyók városában. Mígnem a mai korhoz közeledve a nagy történelemből híres családok, ismert személyiségek, s végül az elődök és barátok bukkannak elő.
Itt és most pedig a tanműhelyekben és a mai mesterek mellett talán új Zechmeister Kálmánok, Schima Bandik, Tolnay Lajosok, Halbritter testvérek lesik el a szakma fortélyait.
Ez a kötet is meggyőzően bizonyítja, hogy Győr és környékének fejlődése mennyire összefügg az iparossággal. Az első századokban a vár népének megbecsült tagjai, majd hosszú időn át céhekbe tömörült kézműves mesterek, majd a szabad ipar szakképzett és szorgos művelői, s ha nem is felhőtlen örömmel, de a város hű adófizető polgárai ők.
Az emlékkönyv lapjain megelevenedik az igazi történelem, melytől a hajdani Arrabona a népvándorlás után jeles Győrré, püspökségi és ispánsági, iparos és kereskedő várossá vált. Az első építőmestereinek keze nyomát őrzi a templomrom a Káptalandombon, majd amit a háborúk és az átépítések meghagytak, a román kor és a gótika becses részletei. Azután elérkezünk a barokk mesterek dicséretéhez, mely ma is a meghatározó szépségét adja Győr belső kerületeinek.
Sokáig lehetne sorolni a győri iparosság hírét, rangját, velük a város vonzerejét, hiszen a magyarság és a térség nemzetiségei mellett távoli országok mesterei is egyre nagyobb számban telepedtek le szinte napjainkig.
A város iparossága nem csupán békében tett hitet patriotizmusáról, hanem a vészek idején és múltán önfeláldozó módon a veszély elhárításában és az újjáépítésben is jeleskedett.
A nagy gazdasági válságok sem törték meg, mert remekül alkalmazkodtak a kihívásokhoz. A város büszke iparosságára, ennek hű tükre a könyv. Vissza