A gyóni nagymamánál

Előszó

Gyóni Zlinszky Jánoskának és Andrisnak írtam ezt a könyvet. Nektek, két legnagyobb unokám, akik messze Magyarországtól, Magherafeltben ismerkedtek a betűvetés nehéz tudományával - angolul. Idegen nyelveket tanulni, idegen országokat megismerni hasznos és szép, de a hazai nyelvet művelni, a mi országunkat ismerni kötelesség. Mikor kicsi voltam, én is játékosan, két nagymamám meséin keresztül ismerkedtem a mi országunkkal, régi emberekkel, a Murányi gyerekek élményeivel, kalandjaival. Nagyon szerettük a szép meséket, s rajtuk keresztül sok igazságot tanultunk meg egy életre. Olyan történeteket ismerhettünk meg, amelyeket magunk meg nem élhettünk, olyan helyeket, amelyekre el nem juthattunk. Amikor elkezdtem Nektek írni hétről hétre „A gyóni nagymamánál" töltött nyarak emlékeit, az az egész világ visszahozhatatlanul elveszettnek látszott. Most, amikor bevezetőt írok a történetekhez, újra felcsillant a remény, hogy ha nekem nem is, Nektek talán lesz még egyszer gyóni házatok, kertetek. De valójában ez nem is olyan fontos. Ha vissza tudom Nektek szerezni valaha Gyónt, ahogy Nagyapám is visszaszerezte, örülni fogok. De sokkal jobban fogok örülni annak, ha meg tudom Nektek és kis testvéreiteknek, unokatestvéreiteknek, az én sok kis unokámnak őrizni azt a világot, ami az én gyermekkorom paradicsoma volt, ahogy meg tudtuk tartani Isten segítségével és át tudtuk adni számotokra a csodálatos svábhegyi világot. Nem azt, ami múlandó belőle, hanem azt, ami örök: a hangulatát, azok emlékét, akik alakították és építették, azt a hitet, hogy ami szép és jó, az örökre megmarad. Mikor Gilly a Murányi gyerekekről írt nekünk, nem járhatott haza Murányba. Mire én oda jutottam, a kis kápolna márványköveit már összetörték, nem tudtam ráhelyezni azt a nagy csokor vadvirágot, amit rám bízott. A gyóni sírok állnak és áll az öreg ház is. El tudunk járni oda Mindenszentek ünnepén és le tudjuk tenni őseink sírjára a mécsest és a koszorút. De még fontosabb, hogy tovább éljenek bennünk, mint élő emberek - ha gondolunk rájuk, ha tudunk róluk, nem veheti el tőlünk Gyónt soha senki! Hogy ez így legyen, azért írtam Nektek ezeket a kis történeteket! Vissza