A gyöngyszem

Előszó

Részlet:

Kino pitymallatkor ébredt föl. A csillagok látszottak még s a nap csak halvány fénycsíkot festett keleten az ég aljára. A kakasok egy ideje kukorékoltak már, s a korán ébredő disznók megkezdték szakadatlan turkálásukat a gallyak és fadarabok közt, hogy lássák, nem kerülte-e el figyelmüket valami ennivaló. Az ágból font kunyhón kívül egy fészekalja kis madár csipogott és csapkodott a szárnyával.
Kinónak kinyilt a szeme, s előbb a megvilágosodó négyszögre, az ajtóra nézett, aztán a függő ládára, amelyben Coyotito aludt. Fejét végül a felesége, Juana felé fordította, aki mellette feküdt a gyékényen, kék kendőbe csavarva, amely orrát, keblét, derekát takarta. Juanának is nyitva volt a szeme. Kino emlékezete szerint sohasem is volt lezárva, amikor ő felébredt. Sötét szemében apró csillagok tükröződtek. Úgy nézett az urára, mint mindig, amikor felébredt.
Kino hallotta a reggeli hullámok halk locsogását a parton. Nagyon jó volt ez - újra behúnyta szemét, hogy ezt a muzsikát hallgassa. Talán egyedül ő cselekedett így, talán minden nemzettsége. Egész nemzetsége nagy nótacsináló volt valamikor: nóta lett mindenből, amit láttak, gondoltak, tettek vagy hallottak. Nagyon régen volt ez. A nóták megmaradtak, Kino tudta is mindet, de új nóták nem születtek. Nem úgy kell ezt érteni, hogy neki nem is voltak nótái. Volt most Kino fejében egy világos és lágyhangú dal, s ha beszélni tudott volna róla, a Család Énekének nevezte volna. Vissza