A gyöngyösi katonai helyőrség 200 éve

Előszó

Tisztelt Olvasó!
1999-ben ünnepeljük a Magyar Honvédség megalakulásának 150. évfordulóját.
Ez a jubileum lehetőséget teremt, sőt kötelez a megemlékezés olyan formájára, mely maradandó emléket állít a magyar katonaságnak egy olyan városban, melynek már csupán múltjában, emlékeiben él tovább a katonai hagyomány.
E könyv megjelentetésével szeretnénk tisztelegni mindazok előtt, akik itt teljesítettek szolgálatot az elmúlt 200 évben.
Ajánlom e számos meglepetéssel és újdonsággal szolgáló színes tanulmány elolvasását a városunkban ma élő katonáknak, az innen elszármazottaknak.
Ajánlom valamennyi gyöngyösi polgárnak, akik kíváncsiak arra, hogy az itt élő katonai alakulatok hogyan hatottak a város mindennapi életére. Ajánlom minden fiatalnak, akik tudják, hogy békés, szép jövőt csak a múlt ismerői építhetnek. Gyöngyös, 1999. május 21.
A napóleoni háborúk idején, a csatározások elhúzódásával és kiteljesedésével egyre-másra kényszerült a Habsburg Birodalom új katonai alakulatokat kiállítani. 1799. évi elhatározás után 1800-ban a „legmagyarabb vidéken", az Alföld jászsági, kunsági területén és a hajdú kerületekben toboroztak. Még ez évben a tömegesen jelentkezett magyar ifjakból kikerült három teljesen új Divisio, azaz egy kész új ezred.
A Habsburgok a szorult katonai helyzetben tudatosan rájátszottak a hazafias érzelmekre, a magyaros virtusra. Az ezred tisztjeit ugyan a rendes hadseregből válogatták, de csak a magyarok közül. A kor szokása szerint az ezred tulajdonosa egy főrend, József nádor lett, az 1800. október 26-án megtartott első szemlén, s a tulajdonos után kezdték az ezredet Palatinus-huszár Regementnek, vagy egyszerűen csak Nádor huszároknak nevezni. Vissza