A gyermelyi református egyház története

Előszó

Gyermely Komárom-Esztergom megye határán, a Gerecse dombjai közt elterülő kisközség, amely a történelem színpadán soha nem játszott jelentős szerepet, mindig részese és soha nem alakítója volt az eseményeknek. A falu középkorban induló fejlődését a török hódítás derékba törte és megakasztotta, olyannyira, hogy a lakosság egészen elpusztult vagy elmenekült, és a XVI.-XVII. század fordulóján ideérkező, valószínűleg protestáns hitű telepesek csupán pusztaságot és romokat találtak itt. Ők kezdték újjáépíteni és benépesíteni a falut, és elkezdték önerőből, földesúri támogatás nélkül megszervezni egyházközségüket. A XVII. és XVIII. század vallásüldözései közben azután a még mindig patrónus nélkül álló Komárom megyei gyülekezetek nagy többsége, így a Gyermely szomszédságában találhatók is, elpusztultak, miközben községünkben egy népes és viszonylag gazdag református közösség maradt fenn. Ennek az 1740-es évektől elszigetelten, segítség nélkül álló és önerőből szerveződő gyülekezet történetének feldolgozása nehéz, de talán nem eredmény nélküli feladat. A vállalkozás nehézségét fokozza, hogy a jelenlegi Komárom megyében csupán néhány református egyháznak írták meg a történetét, a tatai egyházmegyéről sem készült még átfogó tanulmány, így a példakövetés és a párhuzamvonás is akadályokba ütközik.
A gyermelyi református egyházközség történetének feldolgozására nem én vállalkozom először: Baráth József, a községünkben 1921 és 1954 között szolgáló lelkész megírta egyházunk történetét a parókián található forrásokat felhasználva, amelyek nagy része ma már a dunántúli egyházkerület pápai levéltárában van elhelyezve. Ő a lelkész szemével, bőséges teológiai ismerettel látott neki a munkának, jómagam ilyen ismeretek híján, laikusként, de talán nagyobb történészi felkészültséggel próbálkozom az 1929-ben megjelent kötet kiegészítésével és folytatásával. Gyermelyi reformátusként nem csupán az egyház történetét szerettem volna megörökíteni, hanem azt a református mentalitást is, amelyet a még ma is Gyermelyen élő, de egyre fogyatkozó idős emberek körében tapasztaltam, akik egy zárt, református paraszti társadalom utolsó képviselői. Vissza