A gyermekek vallása/A keresztény vallás a társadalom harcaiban/A tiszta erkölcs érdekében/Szocializmus és katholicizmus

Előszó

Részlet "A gyermekek vallása" című műből:

Midőn Isten a teremtés koronáját, az ember-t földből megteremtette és a maga képére alkotta; miután hozzá hasonló segítőt is teremtett belőle: az ő sziveikre fordítá szemét és «örök szövetséget kötött velök», mely «szövetségök nem enyészik el az ő gonoszságuk által»; - azaz vallást oltott az emberek szivébe, melynek czélja, hogy Isten képmása, a testből és halhatatlan lélekből álló ember Istennel folytonos összeköttetésben legyen itt a földi életben is, mely csak előkészítője az örök életnek, melyre mindnyájan hivatva vagyunk, a hol istennel örökre egyesülhetünk. - Ennek az «örök szövetségnek» a bűnbeesés után is fönn kellett maradnia, mert szivünkbe oltotta Isten az utána való vágyakozást. Innét a vallás után való általános vágy. Innét van, hogy nincs nép, mely Istennek legalább némi fogalmával nem birna; melynek legalább valamelyes vallása nem volna.
Az embernek Istenhez való eme viszonya csak addig volt helyes és egységes, míg a bűn nem szakasztotta el az embert Istentől. A bűn következtében elhomályosult értelmű és gyenge akaratú embernek Isten vezető kezére fokozottabb mértékben volt szüksége a vallás terén, hogy az egy igaz Istennek ismerete a sok hamis istenek mellett sértetlenül fönmaradjon és az igaz Istennel való szövetség feledésbe ne menjen az emberek gonoszságai miatt. E czélból a bűnbeesés után bálványozásba merült emberek között Isten népet választ magának, melyet azután az igaz Istenhez vezető úton, a vallás terén, az egész ószövetségen keresztül mintegy kéznél fogva vezet mindaddig, míg az üdv újszövetségében, mely tökéletes intézményeivel maradandó a világ végezetéig, az ő egyszülött Fia meg nem alapította számunkra az «egyedül üdvözítő» vallást. Vissza