Előszó
Részlet:
Ők ketten dolgoztak, mint két vicsorgó fogú hód, tizenegy évig s akkor előáll egy vékony derekú, sovány vállú, szeplős aszszonyka, jókedvüen belemarkol a verejtékes munkájukba és...
Tovább
Előszó
Részlet:
Ők ketten dolgoztak, mint két vicsorgó fogú hód, tizenegy évig s akkor előáll egy vékony derekú, sovány vállú, szeplős aszszonyka, jókedvüen belemarkol a verejtékes munkájukba és szórná, szórná ki, vissza a világba...
Hogy dolgoztak!
Az utczai favágó munkája kényelmes naplopás ahhoz képest, amit az öreg Korgerné és fia Korger Antal csinált. Csak az Antal fia, mert a másikat, Jánost, még idejében kilökték a kosárból. Az most valahol irnok, nyomorúságos irnok és ha egy pár czipője van is, de az az egy pár lakkos. Adta kóduskergetője!
Mikor Antalnak először eszébe jutott, hogy jobb volna valami kis üzletet nyitni, mint másnak szolgálni, jó sokáig nem merte megmondani az anyjának. Annyira titkolta előle, hogy az asszony észrevette.
- Neked, Tóni, valami fúrja a fejedet.
- Nekem, mama? Dehogy. Nem szoktak egymással kedveskedni s az anyja nem kutatta tovább.
Vasárnap délután esett s beszorultak a szobába. Antal régi német újságokat nézegetett, melyeknek szentimentális metszeteit gyerekkora óta ismeri s egy-egy képen akad olyan foltra, melyet gyerekkorában ejtett reá...
Vissza