Fülszöveg
Anne Enright 1962-ben született Dub-linban. Angolból és filozófiából szerzett diplomát a dublini Trinity College-ban, majd a mesterfokozatot a University of East Anglia alkotó irói kurzusán, ahová ösztöndíjasként járt, s ahol olyan mesterei voltak, mint Angela Carter és Malcolm Bradbury. Évekig dolgozott producerként és rendezőként az ír televíziónál, sokáig csak hétvégéit szentelhette az írásnak. 1991-ban jelent meg első novelláskötete, a Hordozható szűzmária, amelyet magyarul 2007-ben adott közre a Gondolat Kiadó, és amely több tekintélyes irodalmi díjat is hozott a számára. 1993 óta „főállású" író. Munkáit egyik kritikusa, Aidán Matthews, így jellemzi: „írásai hűvösek, és tiszták, mint a pillanat, amikor a migrén csak épp, hogy elszállt, de a fájdalom még ott bujkál". Mondatai villanásszerűen élesek, a felszín alá hatolnak, és úgy rakják ki elénk a lét rejtelmes vonásainak összképét, mint egy kirakós játék mozaikdarabkái az egészet. Ez a „kirakós" szerkesztés minden művében...
Tovább
Fülszöveg
Anne Enright 1962-ben született Dub-linban. Angolból és filozófiából szerzett diplomát a dublini Trinity College-ban, majd a mesterfokozatot a University of East Anglia alkotó irói kurzusán, ahová ösztöndíjasként járt, s ahol olyan mesterei voltak, mint Angela Carter és Malcolm Bradbury. Évekig dolgozott producerként és rendezőként az ír televíziónál, sokáig csak hétvégéit szentelhette az írásnak. 1991-ban jelent meg első novelláskötete, a Hordozható szűzmária, amelyet magyarul 2007-ben adott közre a Gondolat Kiadó, és amely több tekintélyes irodalmi díjat is hozott a számára. 1993 óta „főállású" író. Munkáit egyik kritikusa, Aidán Matthews, így jellemzi: „írásai hűvösek, és tiszták, mint a pillanat, amikor a migrén csak épp, hogy elszállt, de a fájdalom még ott bujkál". Mondatai villanásszerűen élesek, a felszín alá hatolnak, és úgy rakják ki elénk a lét rejtelmes vonásainak összképét, mint egy kirakós játék mozaikdarabkái az egészet. Ez a „kirakós" szerkesztés minden művében jelen van, így A gyászoló gyülekezetben is. Visszatérő témái a szeretet, a a család, a katolicizmus, a dublini élet, az ír múlt és jelen összefonódása és a szex. Minden érzelgősség és szépelgés idegen tőle, lüktető, az ír hagyományból táplálkozó, ugyanakkor nagyon mai hangvételű, erősen ironikus prózáját egyszerre jellemzi a szárnyaló költőiség és a már-már brutális szókimondás, humora a fájdalommal szomszédos.
A sokgyerekes ír családban, ahol a figyelemtől nem kísért diszkrécióra is nagyobb az esély, megtörténhet, hogy valaki szép lassan a magára kényszerí-tett identitás áldozatává válik. Hogy Veronica elmondhasson egy gyerekkori esetet, amely talán megvilágítja a bátyja, Liam halálát, sorra kell vennie azt is, amit ismer: a saját életét, a lazuló házasságát, a gyerekei szeretetét, és azt is, amit csak emlékei alapján képzel tovább: hogyan éltek és hol hibáztak a nagyszülők és a szülők, különösen szenvedélyes, okos nagyanyja, Ada Merriman. Felidézi, gyakran újra is értelmezi Liammal közös gyerekkoruk és ifjúságuk humoros és elidegenítő jeleneteit. Veronica mindent minden szögből megvizsgál frissen átélt, megmunkálandó gyászában, sőt éppen a gyásztól éles szemmel. Iróniával, ítélkezve, az ítéleteket visszavonva, az őszinte szó és a humorérzék által emelkedik fel olyan derűre, ahonnan már tudja folytatni addigi életét.
A Gyászoló gyülekezet 2007-ben elnyerte a brit Man Booker díjat, az egész angolszász nyelvterület talán legrangosabb irodalmi díját.
Vissza