Előszó
Részlet a könyvből:
"Nehéz, nyolctonnás teherautó gördült a hídra. Reflektora fehéren, élesen világított előre, furcsa fehérséggel, mint a magnézium fénye. A híd vasoszlopain megnagyobbodtak a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Nehéz, nyolctonnás teherautó gördült a hídra. Reflektora fehéren, élesen világított előre, furcsa fehérséggel, mint a magnézium fénye. A híd vasoszlopain megnagyobbodtak a szegecsek, kitágultak a vasívek, a tartók, oly erős volt a fény és oly sötét az éjszaka. A reflektor pillanatra elaludt, majd ujra fellobbant és forogni kezdett. A fénycsóva végigkuszott a hidon, jobbra lendült, bevilágította a tulsó partot, ahol nem volt más, mint fal, hosszu, szinte a végtelenségbe tünő, mérhetetlenül magas,szürke fal. A fal mögött lapos tetők lettek láthatóvá és kémények, kockásak, karcsuk, tetejükön vaskosár.
Az autó lassan haladt előre, motorja halkan bugott, néha felmordult és ilyenkor megremegett a hid. Zöldre festett, piros sávval szegett, diszitett teherautó volt, oldalán ezüstös betűk: Hirám és fia, vasművek... A tulsó partnál hirtelen leállt a motor, a fék pedig csikorogva fogta le a kerekeket. Kékzubbonyos, munkaruhás ember ugrott le az ülésről, egyetlen lendülettel onnan, a magasból és futni kezdett, rohanni a gyár kapuja felé. A reflektor mereven világított erőre, hideg fénye rátapadt a gyár boltives kapujára, a sima falra és a kapu tetejére erősített traverzre, ahol kaligrafikus, ezüstös betűk szikráztak: Hirám és fia, vasmüvek."
Vissza