A gyakorló orvos enciklopédiája IV. (töredék)

Fülszöveg

"Miként Homérosra hét város, úgy tart igényt Markusovszky Lajosra a Duna-medence két népe, a szlovák és a magyar. Markusovszky Lajost mind a magyar, mind a szlovák orvostörténelem nagy alakjai közé sorolja. Mindez azonban csak a felületes, nemzetieskedő tudati maradványoktól nem mentes lélek szemléletében tűnhet ellentmondásnak. Csak ez a szemlélet vetheti fel úgy a kérdést, hogy vagy szlovák, vagy magyar. Az emberiség fejlődésének végtelen útján a "nemzeti" csak múló kategória, és ha - amit mint e két nép értelmiségéhez tartozóknak tennünk kell - túllépjük a "nemzeti" múló fogalmának keretét, és az egyetemes, örök emberi magaslatára emelkedünk, ... akkor találkozni fogunk Markusovszky gondolatvilágával is, aki - mint azt kultúrpolitikai írásai bizonyítják - már 100 évvel ezelőtt is az egyetemes, örök emberi világában érzett és gondolkodott."
Orvosi Hetilap 1965. 106. 2458.

"Minden a szocializmus útjára lépő ország szükségszerűen azokkal az egészségügyi és tudományos intézményekkel, klinikusokkal és kutatókkal kezdi meg a szocialista egészségügy és orvostudomány építését, amelyeket a polgári társadalom reá örökül hagyott. Mi is 1945-ben ily módon kezdtük, és mindaz, ... amit a polgári egészségügytől és orvostudománytól, mint értéket kaptunk, Markusovszkynak és munkatársainak, a múlt század haladó orvosértelmiségének hagyatéka."
Orvosi Hetilap 1955. 96. 528.

"... a modern medicina hatalmas eredményeitől háttérbe szorított, a modern medicina részben képben rögzíthető, látszatra minden subjektivitástól mentes exaktsága által igazolatlanul másodrendűvé vált klasszikus medicina indokolja, hogy elévülhetetlen értékeire rámutassunk és az elsorvadástól megóvjuk."
Orvosok Lapja 1949. 5. 441. Vissza