A Gozsdu Alapítvány története (1870-1952)

Előszó

1995-ben emlékezünk meg Gozsdu Emánuel halálának 125. évfordulójáról. Az ő emlékének szentelem ezt a könyvet. A múlt század derekán Gozsdu létrehozta az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb alapítványát.
A kötet két különálló, román és magyar nyelvű tanulmányt foglal magában. Legfőbb célom az volt, hogy a román és magyar olvasóközönség megismerje a hányatott életű és regénybe illő Gozsdu Alapítvány történetét.
Román nyelven több tanulmány is megjelent ebben a témakörben, de csak 1918-ig vállalkoztak a történet feldolgozására. Az Országos Levéltárban és a Budapesti Görögkeleti Román Parókia archívumában végzett kutatásaim alapján, az alapítvány történetét 1952-ig, az alapítvány államosításáig ismertetem. A két tanulmány mellett a Függelékben kiadatlan magyar nyelvű levéltári dokumentumok kapnak helyet, melyek érzékeltetik a kor hangulatát, a tárgyalások atmoszféráját, és általuk bepillantást nyerünk a kulisszák mögötti diplomáciai csatározásokba is.
Remélem, hogy ez a kötet új adalékokkal tud szolgálni mind a téma kutatóinak, mind az olvasóközönségnek. A könyv megjelenésével talán kevesebb lesz a talány, a legenda, amely a Gozsdu Alapítvány történetét övezi.
Köszönetet mondok a Budapesti Románok Kulturális Társaságának, hogy megjelenteti kéziratomat. Köszönettel tartozom a Társaság azon tagjainak is akik bátorításukkal és ösztönzésükkel lelkierőt adtak a többéves sziszifuszi munkámhoz. Vissza