A görög művészet késő-klasszikus kora (dedikált példány)

Előszó

A peloponnésosi háború, amely az V. század utolsó harmadában a két nagy vetélytárs, Athén és Spárta köré csoportosult görög városállamok összecsapása volt, fordulópontot jelentett a görög történelemben. Legfőbb jelentősége nem Spárta győzelmében és Athén vereségében volt, hanem abban, hogy a görög városállamok közt ezzel a háborúval nyílt meg a hegemóniáért vívott harcoknak az a sora, amely az egész városállam-rendszer mély válságának volt a kifejezője. Most vált nyilvánvalóvá, hogy a görög társadalom nem élhet tovább régi keretei között, új, nagyobb szervezeti egységekre van szüksége ahhoz, hogy biztosítani tudja a görög anyaország mezőgazdaságának és kézműves-műhelyeinek munkaerő-ellátását, termékei számára pedig a felvevő piacot és a zavartalan tengeri szállítást.
A peloponnésosi háború olyan korszakot vezetett be, amelyben a görög városállamok elkeseredett harcokat vívtak egymással annak eldöntésére, hogy melyikük egyesítse uralma, vagy legalábbis vezetése alatt a többieket. E harcokban, amelyek során a szembenálló felek nem egyszer hívták segítségül a perzsa királyok aranyát és katonáit is, a görögség nem tudott a maga erejéből megoldást találni a válságra, s arra sem volt már elég erős, hogy a század közepén II. Fülöp vezetésével északról meginduló makedón támadásnak ellenálljon. I. e. 338-ban II. Fülöp döntő csatát nyert a görögök ellen, s a városállamok rendszerét felváltó új politikai és gazdasági szervezet, a hellénisztikus monarchia az ő fiának, Nagy Sándornak (i. e. 336-323) vezetésével alakult ki. Ő vezette a görögöket a perzsa birodalom elleni hódító hadjáratra, amelyben Isokratés, a kiváló athéni politikus, már fél századdal azelőtt a válság egyetlen lehetséges megoldását látta. Vissza