A görög és latin nyelv hang- és alaktana

Előszó

A Magyar Tudományos Akadémia classica-philologiai bizottságának a megbízásából feladatom volt, hogy a legkiválóbb kézikönyvek és az újabb tudományos irodalom felhasználásával megszabott, rövid terjedelemben görög- és latin nyelvtant, illetőleg egyelőre hang- és alaktant írjak főleg egyetemi hallgatók használatára. E nyelvtan tehát nem összehasonlító görög-latin nyelvtan, hiszen ilyennek a tudomány mai állásánál nincs jogosultsága, hanem a két nyelv hang- és alaktanát az indogermán alapnyelvből kiindulva külön-külön, egymással párhuzamosan tárgyalja. A tárgyalásnak ezt a módját gyakorlati okok tették szükségessé. Nagy hely volt ugyanis megtakarítható azzal, hogy számos mindkét nyelv hang- és alaktanát érintő kérdés, mindenekelőtt az indogermán nyelvtudományi alapismeretek ilyen módon csak egyszer kerültek tárgyalásra. A terjedelem megszabott volta kényszerített arra is, hogy forrásaimra olyan helyeken, ahol általánosan elfogadott tudományos eredményeket közlök, ne hivatkozzam. Itt utalok arra, hogy a bibliográfiában (19.-22. §.) azok a bevezető és rendszeres munkák, amelyekre támaszkodtam, fel vannak sorolva. A források megemlítése azonban ott, ahol nincs teljesen kialakult egységes tudományos közvélemény, továbbá a kézikönyvekben még fel nem dolgozott feltevéseknél és eredményeknél elkerülhetetlen volt, s ily helyeken rövidre szabott kérdéstörténeti áttekintést is kénytelen voltam adni. De az idézés itt is a legegyszerűbb. A lapszámokat mindenütt mellőztem, a folyóiratokban, emlékkönyvekben megjelent műveknek még a címét is elhagytam, csak a szerzőt neveztem meg a folyóiratnak, emlékkönyvnek a bibliográfiában található rövidített címével és kötetszámával. Jól tudom, hogy az ilyen idézés kifogás alá eshetik, de szolgáljon mentségemre, hogy mindenképen a terjedelem szűkítésére kellett törekednem. Vissza