A gonosz

Előszó

Szép vagyok - villant át Marta Majewska agyán, amint megpillantotta magát a tükörben. A gyógyszertárt betöltötte a régimódi, fényezett berendezés csillogása. Fiókok, faragott pácoltfa-tornyocskák, öregségtől fakult burkolat ötlöttek a belépő szemébe. És tükrök; kissé csorbák, kissé sárgák, az üveg mögött vitrin, íves, román stílusra emlékeztető foglalatban - mindenütt tükrök. "Csakugyan szép vagyok?"- latolgatta Marta, amikor a sűrű, kígyózó sor a tükrök előtti pult elé nyomta. - Ugyan - suttogta magában - dehogyis vagyok szép. Kellemes, semmi más. Elviselhető." A tükörben középmagas alak, fitos orrú, keskeny arc, sötétszőke haj látszott a divatosan, szabálytalanul szétszórt fürtök kikandikáltak a helyes fekete svájcisapka alól. "Túlságosan nagy a szám és nagyon is világos a szemöldököm. Általában a szemem tája szebb is lehetne. Ostoba! Min jár az eszed." Akaratlanul elmosolyodott, kivillant egyenletes, fehér fogsora. Arcán sugárzó, gyengéd vidámság jelent meg, valami megkapó melegség s ez egyszeriben átterjedt szemére, arcának gödröcskéire, szájának érzékeny vonalára. "Eredeti - ez a helyes kifejezés - állapította meg elégedetten - nem vagyok gyönyörű, nem vagyok szépség, de eredeti... Rögtön felébredt benne a humorérzék. - Nem nagy művészet eredetinek lenni ebben a tömegben, a patika influenzás, köhögő, náthás, kendőkbe és sálakba bugyolált vevői között."
A sok sorbanálló valóban leverő látványt mutatott. "Ez az időjárás..." - gondolta Marta utálkozva. Az ablakok mögött vágott a lucskos hó. Az eső piszkos fátyolába burkolt, magasan himbálózó lámpák villózó, zavaros fénye megvilágította a Trzech Krzyzy teret. A tér szinte elmerült a sárban. Minden pillanatban benyomakodott valaki vizesen, a nedvességtől és hidegtől gőzölve, a meleg, zsúfolt patikába. A porcelán tégelyek a fekete betűs rövidített latin feliratokkal, a fiókok egyforma, zománcozott kis táblái rokonszenvet és bizalmat ébresztettek. Itt volt a segítség a viharok és influenzák, a metsző hideg és a borzongató nedvesség ellen. - "Herba rutae"... - olvasta halkan Marta. "Herba az...mi is a herba? - igyekezett felidézni iskolai latin tudományát. - »Herba, herbae«... aha, fű. »Rutae« füve. Na, világos - Rutafüvke. - Ismét elmosolyodott. - A patika varázsa... Titokzatos latin szavak, egyszerűen füvet jelentenek..." Elkezdte olvasni a rajzszögekkel feltűzött feliratokat: "Cibasol csak orvosi rendelvényre" - tette közhírré a Gyógyszerész Kamara: "Itt kézieladás van". A munkába merült gyógyszerésznő a pult túlsó oldalán villámgyorsan adta össze a kis receptek kis számoszlopait. Marta gondolatai hazaszálltak. "Szegény mama, milyen rosszul volt az éjjel... - A várakozás a végtelen sorban fárasztó volt, kezdte kimeríteni, gyötörni, bosszantani. - Annyi munkám van ma, és még szeretnék találkozni Zenonnal... Nagyon lassan megy ez itt..." Vissza