Előszó
Két dolog csodálatos az élők világában : az ösztön és az értelem. A kettő két természet jele. Az ösztön tudás tanulás nélkül, a gondolkodás tudás tanulással. Az ösztön az élővel születik. A gondolkodás gondolkodni akarás gyümölcse. Az ösztön ajándék, a gondolkodás siker. Az ösztön természeti képesség, a gondolkodás győzelmes munka kincse.
A gondolkodás emberi nagyságunknak forrása.
Az ösztönnel nincs mit dicsekednünk, a gondolkodás azonban nagy emberi tett. Az ösztön vakon és biztosan vezet céljai felé, a gondolkodás, bár tapogatódzva, ingadozva, mégis diadalmasan halad előre. Az ösztön gépies, a gondolkodás minden időben szabad. Az ösztön tudattalan, a gondolkodás tudatos.
Minden ösztönnek a térben és az időben megfelel valami tárgy, amelyre irányul és csak arra irányul, még pedig belső szükségszerűséggel, kényszerűséggel. A gondolkodás tér és idő felett áll, tárgya minden, célja minden, törekvése a mindenség megismerése. Az ösztön nem ad számot önmagáról, a gondolkodás önmagára is gondol és vágya a végtelen megismerése.
A primitiv ember épúgy gondolkodik, mint a művelt - ember és mindakettő a végtelenben él. Vallás mindenütt van, a vallás pedig a végtelennel való foglalkozás.
Mily ellentmondásnak látszik : a semmi a végtelennel ölelkezik. És úgy van !
Vissza