A gömb másik fele

Fülszöveg

Pethő a romániai létezésben fölfedez valami lényeges metaforát: a labirintus helyzetét. Az elveszettség közérzetének mitológiai állapotát, amelyből nem talál haza senki, amelyben gyerekek sírása tombol, s minden vágy fojtogató és beteges. Ciklusként összeálló Fúgái (V. Fúga, VI. Fúga, VIII. Fúga, IX. Fúga) arra utalnak, hogy Pethő László már az alkalmas formát is megtalálta a vergődő és az egymáson átremegő érzelmek kifejezésére. De megint csak a biztatás, az irodalmi élet sarkalló ösztönzése hiányzott hozzá. Versei magyarországi megjelentetésében én a magára találás drámai pillanatát sejtem. A megjelenő versek, mint a lelkiismeret furdalás küldöttei, szembesíteni fogják őt „letagadott" életével. A menekült talán ezzel a megrendüléssel érkezik majd haza az irodalomba is.
Csoóri Sándor

1944 júliusában születtem Kolozsvárott. Akkor még magyar állampolgárként. Későbbi életem viszont Erdély második világháború utáni sorsában osztozott. Már gyermekként „megértem", hogy hazátlannak „nyilvánítsanak". A 60-as évek derekán viszont nemcsak szavakkal fenyegettek ha magyarul beszéltünk. A 70-es évek közepén pedig a nagyenyedi börtönben tudatosult végül bennem, hogy hová is tartozom. A „nagyvilág" pedig elnézően hallgatott. „Szerencsénkre" most már a tiltakozások mellett, tisztábban látható, hogy ez a Közép-Európában Trianon után kialakult helyzet a földrész biztonságát veszélyezteti. 1987 óta élek Magyarországon és remélem verseim „felfednek" egy részt abból, amit az erdélyi magyarság az elmúlt évtizedekben kénytelen volt „átvészelni..." Már akinek sikerült.
Pethő László Vissza