A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása

Előszó

A XVIII. század második fele az európai mezőgazdaság újjászületésének kora. Az immár békésebb időkben hatványozott mértékben szaporodó emberiség kezdi szűknek érezni a háromnyomású gazdasági rendszer ezeréves köntösét. bővíteni pedig már nem igen lehet rajta: extenzív fejlődésre, új területek művelés alá vonására nincs már sok lehetőség Európa nyugati felén. Innen, és pedig a legsűrűbb lakosságú területekről: Németalföldről és Angliából új eszmék indulnak hát ki már a XVII. században, amelyek véget akarnak vetni annak a tékozlásnak, hogy a szántóföld egyharmada haszontalanul heverjen. Ezek a gondolatok hamarosan üde kertté varázsolták Németalföldet s az angliai mezőgazdaságot is átalakították a XVIII. század első felében. Továbbhaladásuk azonban már lassúbb: Franciaországban csak a forradalom söpörte el a régi agrárrendszert, Németországban pedig csak a XIX. század első felében lettek úrrá a takarmánynövények az ugaron.
Az újító tendenciák hozzánk csak a XVIII. század vége felé jutottak el és jobbára csak a XIX. század elejétől fogva találtak termékeny talajra. A századfordulón még élénk vita folyt körülöttük, az egykorú "haladott" gyakorlati gazda még így írt: "A' mi időnkben nagyon fel-forgó kérdés az: nem jobb vólna-e a' pusztákat réteknek, szántó-földeknek tsinálni, 's a' marhát, akar mi-féle legyék az, majorokban, vagy istállókban legeltetni? Nem jobb vólna-e az ugarnak a' nevét-is eltörölvén, a' földeket minden esztendőben egy-vagy más termés alá fordítani: mint hevertetvén marhával járatni?" Vissza