A gnósztikus város

Előszó

A régészeti feltárásokról készült fotók, a maradványok alapján fejtett építészeti rekonstrukciók, a tárgy töredékek és az írásos emlékek, illetve a régészeti kutatáshoz kapcsolódó levelek, vázlatok, személyes feljegyzések mindig egyfajta rejtett költőiséggel ajándékoznak meg bennünket. A múlt nyomait őrzik, melyeket a jelen emberének képzelete a maga képére formál át, még akkor is, ha a legszigorúbb objektivitással és a rekonstrukció legigényesebb tudományosságával közelít is a maradványokhoz. A hetvenes évek művészetében kialakult „individuális mitológiák", illetve „szubjektív archeológiai" kísérletek a tudományos rekonstrukció folyamatát megfordítva a tudomány poetizálására vállalkoznak. Nem az objektív - vagy annak vélt, annak szánt - rekonstrukciós folyamat válik fontossá, hanem a szubjektív-képzeleti tovább gondolás, az esztétikai önkény, ha úgy tetszik, ami maga teremti meg a pszeudó-nyomokat, hogy azután ezekből „kiolvassa" - azaz a befogadó számára kiolvashatóvá tegye - a maga esztétikai közlendőit. Szemben a nyomokat rekonstruáló és ezekből újabb következtetéseket levonó tudományos archeológiával a „szubjektív archeológia" esztétikai formát teremt a romokra, maradványokra emlékeztető tárgyakból, á poetizált kvázi-dokumentumokból. Így nem csupán a két folyamat iránya ellentétes, hanem végső céljaik is: az esztétikai magatartás számárává kvázi-dokumentum egy már előre kialakított képzeleti valósághoz vezető út, melynek létjogosultságát éppen a ma emberének teljesebb megragadása, a ma emberének gondolati-érzelmi feltérképezése, gesztusainak megfogalmazása indokolja.
Pacsika Rudolf a gnosztikus filozófia és az annak nyomán kialakult - elképzelt - élet, városépítés, rítus, vallásos tevékenység, s ezen keresztül a gnosztikus életszemlélet esztétikai rekonstrukciójára vállalkozik: ennek célja azonban nyilvánvalóan nem a kultúrtörténeti rekonstrukció, hanem a maga művészi gondolkodásmódjának demonstrálása. Naivnak is tűnhet ez a vállalkozás - ha a tudományosság felől közelítünk hozzá. Ezt azonban nem indokolja sem a program esztétikai indíttatása, sem a művészi megvalósításának olykor megragadó finomsága, máskor játékossága, s megint máshol - mélyebb értelemben vett - gyerekessége. A hetvenes évek „Spurensicherung" - törekvéseiben, a „szubjektív archeológia" és a „metaforikus architektúra" különféle megnyilatkozásaiban egyaránt fellelhető a gyerekesség, naivitás, a játékosság és a bölcsesség, az emberi lét világszemléleti mozzanatait feltáró új érzékenység és az apró tárgyakban, töredékekben, kvázi-romokban testet öltő picturesque fantázia, a tudomány poetizálásának igénye.
Pacsika Rudolf "A gnósztikus város" címet viselő programja, melynek csupán része a kiállítás, s csupán egy megnyilatkozási módja a könyvszerű publikáció, nem áll egyedül a hazai művészetben. Gellér Brúnó István "Növekvő városa" hasonló indíttatású, nagyszabású és a legkülönfélébb médiumokra kiterjesztett művészi program, mely érdekes és értékes magyar hozzájárulás a nemzetközi "Spurensicherung" fragmentum esztétikájához, Charles Simonds, Anne és Patrick Poirier "szubjektív archeológiájához".
Pacsika Rudolf fiatal, a pályája kezdetén álló művész. Esztétikai tájékozódása nyilvánvaló: érzékenysége és következetessége az elkövetkezendő években remélhetőleg tovább gazdagítja művészi munkáját. Vissza