A glosszáról

Előszó

Részlet a jegyzőkönyvből:

Nem szorul különösebb bizonyitásra, hogy ez a müfaj, amelynek már a felszabadulás utáni magyar sajtóban is szép hagyományai vannak, sorvadozik, s a lapok egyáltalán nem közölnek annyi és főleg olyan minőségü glosszát, mint amilyenre az olvasók igényt tartanának. Pedig tudott dolog, hogy a glossza keresett, fontos müfaj, az olvasók szeretik, keresik a lapokban. Olyan müfaj, amely kitünő eszöze a közvéelmény formálásának, az ujság hatósugara kiszélesitésének, befolyása növelésének. Ilyen körülmények között indokolt beszélni arról, hogy ezt a hatékony müfajt, ezt a jó eszközt sürübben és jobban használjuk.
Mi az oka annak, hogy az olvasók ennyire szeretik, vagy pontosabban szólva, szeretnék a glosszát? Felsorolva a vonzóerőket, első helyen a rövidségéről kell megemlékeznem. A glosszának, ha igényt tart erre a névre, feltétlenül rövidnek kell lennie. Azonkivül: könnyen érthető, világos, egyértelmü a mondanivalója, s élvezhető formában, csattanósan kell megirni. Már ennyi is mutatja, hogy a glosszát könnyen elhatárolhatjuk a publicisztika egyéb formáitól, az egyéb kommentativ, állástfoglaló cikkektől. A mi sajtónkban az ilyen irások a szükségesnél is terjedelmesebbek, nagyobb anyagot dolgoznak fel, a kérdésnek nem egy-egy oldalát emelik ki, hanem sokoldaluan - néha tulságosan sok mindent egy kalap alá véve - rontanak az olvasóra. Nagyon könnyü megérteni, hogy az emberek szivesebben olvasnak el egy negyven-ötven soros szellemes glosszát, mint egy háromhasábos, bonyodalmas, ezerféle kérdést magába záró cikket. Vissza