A Gézagyerek

Fülszöveg

Gondoltam, ha egyszer drámát írok, akkor majd igazi hősökről fogok. Kerülöm a polgári vircsaftot (kit érdekelnek a polgárok - engem nem), a lestrapált, kiábrándult feleségeket, a szerető után nyáladzó negyvenes férjeket. A kispályás konyhai jelenteket, aztán este az ágyban: Akarsz? Nem. Tulajdonképpen én sem.
De ki lesz az én Hamletem, Learem, Machbethem és Othellóm? Kik lesznek az én hőseim. Törtem a fejem. Olyan hülyén néz ki az ember, amikor töri a fejét: összevissza ráncolja a homlokát, meg borzolja a szemöldökét és annyira komoly képet vág, hogy á gyerekek átmennek a túloldalra, ha meglátják. így koslattam az utcán, mikor kitett a Banda Lajos, meg a Herda Pityu a kocsmából, A Pityu éppen azt magyarázta a Lajosnak, hogy ennél szarabb világ biztosan nincsen, mert szarabb lenne, akkor már rég fölrobbant volna. Ott van az a szegény Géza is, mondta. Hogy mi történt vele. Néztem a Bandát, meg a Herdát, ahogy beszélnek a Gézáról, a Gézagyerekről. Igazi hősök voltak, bár nem úgy voltak öltözve, mint a görög tragédiákban, meg a faterjuk se volt király, meg herceg. Ócska munkáskabátban jártak. Szobon melóztak a kőfejtőben.
- Minek beszélsz örökösen a Gézáról? - kérdezte a Banda.
- Mert azt akarom - mondta a Herda Pityu hogy megszakadjon a szívem.
- És az jó, ha megszakad - kérdezte megint a Banda.
- Különben minek van, ha nem. Vissza