A gázkromatográfia alapjai

Előszó

A gázkromatográfiát általában elsősorban analitikai módszernek tekintik, ami, alkalmazási lehetőségeit tekintve, elég messzemenően jogosult is. A területnek az utóbbi években bekövetkezett rohamos fejlődése is főképp ennek a jegyében ment és megy állandóan végbe. Ez a fejlődés két irányú. Egyrészt állandóan új készülékek, tökéletesített érzékelők és egyéb segédberendezések jelennek meg, vagyis a módszer technikája van folytonos fejlődésben, másrészt mindig nagyobb számú és újabb típusú analitikai feladat megoldását dolgozzák ki a kutatók. Ma már a gázkromatográfia segítségével rengeteg különféle analízis végezhető el gyorsan és megbízhatóan, sok olyan is, amely más módszerekkel vagy nem is vihető keresztül, vagy csak igen hosszadalmasan és körülményesen. Legújabb törekvésként jelentkezett az elemzési idő olyan mértékű lerövidítése, melynek eredményeként folyamatos üzemellenőrzés és vezérlés válhat lehetővé.
A gázkromatográfia nagy gyakorlati jelentősége magyarázza, hogy az ezen a téren világszerte folyó kutatás főképp, sőt majdnem kizárólag a fenti két problémával foglalkozik, és sokkal kevesebbet törődnek a módszer elvi, elméleti alapjainak felderítésével. Történelmileg a folyadék-kromatográfia megelőzte a gázkromatográfiát, előbbinek az elméletével annak idején elég behatóan és kimerítően foglalkoztak, és amikor a gázkromatográfia tért kezdett hódítani, ezt a régebbi elméletet ültették át, szinte változtatás nélkül. Elég általános az irodalomban az a nézet, hogy többre nincs is szükség, a kétféle kromatográfiás módszer elvi alapjai között alig van eltérés. Vissza