A gazdasági rendszerszervezés alapjai IV.

Előszó

Az utóbbi évtizedek technikai fejlődésének eredményeként a társadalmi mozgásformákhoz tartozó rendszerekben végbemenő anyag- és energiafolyamatok rendkívüli mértékben felgyorsultak, szinte áttekinthetetlenU1 bonyolultakká, összetettekké váltak. E folyamatok irányít ás igényessége meghaladja az ember manuális irányítási képességeit. Becslések szerint az elmúlt száz év alatt az ipari termelésben a fizikai munka termelékenysége mintegy kétezerszeresére emelkedett. Ugyanezen időszak alatt viszont az irányítás termelékenysége alig ötven százalékkal, azaz mintegy másfélszeresére emelkedett csupán. Ez a tény önmagában magyarázatot ad arra az egyre élesebben megmutatkozó szakadékra, amely az irányított folyamatok és az irányítási munka között fennáll. Ismeretes, hogy ha egy kibernetikai rendszer működési feltételei és az információrendszerek között nincs meg a szükséges összhang, akkor a rendszer nem tudja megfelelően teljesíteni működésének célját, működésében zavarok lépnek fel, s ez előbb-utóbb a rendszer dezorganizációjára, illetve a rendszer pusztulására vezet. Kézenfekvő tehát az a törekvés, hogy a rendszer működésének megfelelő információrendszereket építsünk ki, hogy olyan működő, vagy más szóval automatikus irányítást alkalmazzunk, amelyben az ember mentesül a rutinjellegű irányítási tevékenységek terhe alól. Az információrendszerek szervezésével és automatizálásával kapcsolatban igen sok elmélet látott már napvilágot. Ezek között az elméletek között azonban igen kevés azoknak a száma, amelyek szilárd alapot nyújtanak a gyakorlati szervezésekhez. Ennek elsősorban az az oka, hogy az elméletek jelentős része a felszíni jelenségekből indul ki, és azokra keres valamilyen elfogadhatónak látszó megoldást, illetve az, hogy nem az irányított folyamat, hanem az információrendszer vagy pedig az eszköz oldaláról közelíti meg a problémát. Ismeretes, hogy a gazdasági folyamatok a gazdasági rendszerek működési feltételei által meghatározott objektív törvényszerűségek szerint zajlanak le. Az információrendszerek szervezésénél tehát csak akkor járhatunk el helyesen, ha elméletünk kialakításánál ezekből az objektív törvényszerűségekből indulunk ki. Vissza