A Gárdonyi 60 éve

Előszó

"Nincs különösen benne semmi,
de azt legalább észrevenni."
(Váci Mihály)
Tisztelt Olvasó!
Az iskolában eltöltött néhány év egy ember életútján kis lépés. De maradandó! Ezt akkor értettem meg, mikor a "Gárdonyi" 60 évének történetéhez anyagot gyűjtöttem. Sok valamikori tanonccal és szakmunkástanulóval sikerült beszélnem. Szemükben különös fény gyúlt, lelkesedésük és segíteni akarásuk megborzongatott. Mitől változtak meg? Mitől lettek ünnepélyesek? Miért léptek ki a hétköznapok gyötrő valóságából? Magyarázatot egyet találtam: mert bennük él iskolánk tanítása és szellemisége. Örökre és visszavonhatatlanul. A könyv megírásakor felhasználtam e visszaemlékezéseket, melyek - tudom - sokszor szubjektívebbek, mint tárgyszerűek, mégis így idézik hűen a kort, melyben megtörténtek. Az adatok többségéhez iskolánk irattárában jutottam hozzá (sajnos a 40-es évek iratanyaga igen hiányos). Sok képet és okmányt kaptam pedagógus kollégáimtól, valamint régi tanulóinktól. Köszönet érte!
Nem jöhetett volna létre ez a könyv Dunakeszi város Képviselő- testületének anyagi támogatása nélkül. Köszönöm, hogy értették és érezték ennek fontosságát. Megtisztelték ezzel 8454 fő polgárukat, kik e könyv megírásáig végeztek nálunk.
Nem jöhetett volna létre ez a könyv régi és jelenlegi munkatársaim odaadó segítsége nélkül. E helyen mindenkinek nincs módom megköszönni, de feltétlen említést érdemel GENDÚR PÁL tanműhelyvezető értékes visszaemlékezése, FRICZ JÁNOS igazgató úr támogatása, SZABÓ PÁLMA és FENYVESSY TIBOR tanárok szerkesztő munkája, KOVÁCS GYÖRGY és JUHÁSZ TIBOR tanár urak, mert levették vállamról a sporttal foglalkozó fejezet megírásának terhét, HÍDVÉGINÉ CSELŐTEI KATALIN a Hagyományaink című fejezet megírásáért. Köszönöm munkájukat!
Megtiszteltetés volt számomra az emlékkönyv megírásának lehetősége. A dokumentumok böngészése közben örömmel éltem át a múltat, s éreztem a jelent. Bízom benne, hogy örömérzésemben Önök is osztoznak!
Szabó Mihály Vissza