A gabonatermesztés elmélete és gyakorlata

Előszó

Szlovákia növénytermelése hosszú éveken át külterjesen fejlődött. A növénytermelés színvonala a háború előtti években igen alacsony volt. A terméshozamok a minimum határa alatt mozogtak. A földművesek pl. az 1934-1938-as években csupán 13,4 q gabonát tudtak megtermelni hektáronként, névlegesen 14,8 q búzát, 14 q árpát, 12,4 q rozsot, 11 q zabot és 21,5 q szemes kukoricát. A terméshozamokban lényeges javulás még a második világháború után sem következett be. Az egyes évek terméshozamai között jelentős ingadozás az éghajlati viszonyok, főként a csapadékviszonyok következménye volt. A terméshozamok az aszályos években voltak a legalacsonyabbak. Még emlékezetünkben él a legaszályosabb 1947-es év, amikor csupán 7 q búzát, 9,4 q árpát és 10,2 q kukoricát takarítottunk be hektáronként. Az éhségtől a Szovjetunió mentett meg minket, amely több mint 600 ezer tonna gabonát szállított nekünk, terven felül. Csapadékosabb években a terméshozamok is jobbak voltak. Pl. 1953-ban, amikor a csapadék mennyisége és eloszlása optimális volt, 20,8 q búzát, 18,7 q árpát és 30 q kukoricát termeltünk hektáronként. Az említett szélsőséges eredmények az időjárás eltérő alakulásának példaszerű függvényei. A terméshozamok alakulását az agrotechnika nem befolyásolta, mivel az említett években megközelítően azonos, azaz nagyon alacsony színvonalú volt. A földművesek nagyon kevés műtrágyát kaptak. A háború előtt hektáronként tiszta tápanyagokban 5 kg, 1947-ben 10-13 kg és 1953- ban csak 30 kg NPK jutott. Ezek az adagok gyakorlatilag hatástalanok voltak. A gabonafajták genetikus potenciája az említett években nagyon gyenge volt és a külterjes feltételekhez alkalmazkodott. Ha mindehhez hozzászámítjuk azt is, hogy abban az időben még nem volt elegendő szakkáderünk és tapasztalatunk sem és a tudományos-műszaki bázisunkat is csak éppen hogy kezdtük kiépíteni, akkor a növénytermelés alacsony színvonalán nem is csodálkozhatunk. Vissza