A futballkirály

Előszó

Részlet a könyvből:
"A hatvanezer ember tombolt, üvöltött: a második gólt követelte.
Szacsánál volt a labda.
A védelem idegesen hátrált.
A csatár felnézett. Csabai, a jobbszélső, mintha puskából lőtték volna ki, megiramodott a vonal mellett. mikor három-négy lépésre járt a hátvédjétől, Szacsa leadta neki a labdát, de két méterrel a védő mögé. A szélső elhúzott őrzője mellett, s mire az megfordult, már le is kezelte a labdát.
Lesről szó sem lehetett: az elrúgás pillanatában Csabai még ellenfele előtt volt.
Gege és Varga is felzárkózott az akcióhoz.
A BSE-védők, mint mikor egy királyszárnyi sakk-támadásnál a huszár- és futóroham ellen felzárkóznak a bástyák, kihúzódtak a szélre.
A kapu előtt csak a középhátvéd maradt meg Szacsa.
Szacsa megszólalt:
-Sajnos, öregem, ezt is be kell rúgnom.
A közönség hangja szünet nélkül zengett:
"Most jön a második! Most jön a második!"
-Hallod? Követelik, nem tehetek mást.
Ebben a pillanatban kapta vissza a labdát. Ballal elegánsan levette, és megindult a kapu felé. A hátvéd fogcsikorgatva próbálta útját állni. Szacsa rámosolygott, és egy parádés jobbradőléssel baloldalt elment mellette.
Csak a kapussal állt már szemben: biztos volt a gól.
Így gondolta ő is. Még arra is volt ideje, hogy a második gólt jelezve két ujját felemelje, és csúfolódva a bal sarokba mutasson. Aztán ahogy szokta, hallatlan előkelőséggel lövésre lendítette lábát, hogy pontot tegyen a dolog végére.
Ebben a pillanatban hátulról elkaszálták." Vissza