Fülszöveg
HGy hallatlanul széles körű és sokágú művelődéstörténeti s azon belül filozófiai ismerettel rendelkezik mind az európai antikvitás, mind a közép-és újkor kultúrájából. Kapcsolódik ehhez a buddhizmus s India bölcseleti, vallásbölcseleti gondolkodásának, s nem utolsósorban korunk természettudományának beható tanulmányozása (...) A jelen korból Heideggeré a leggyakoribb név, de Husserlé, Jaspersé, Whiteheadé, Wittgensteiné, Collingwoodé, Bergsoné, Russellé és W. Jamesé is vissza-visszatér. E sokszor szereplők közül egyesek mint felfogása elődei, mások mint gondolkodása serkentői, ismét mások-a maiak közül például Heidegger- mint vitáinak kiváltói vannak gyakran jelen. Megkönnyebbülten veszi az olvasó tudomásul, hogy az utolsó fél század egymást váltó, többnyire fél évtizedig tündöklő divatnevei, Adornótól Derridáig, Lévy-Strausstól R. Barthesig hiányoznak a regiszterből (...) Vitája a jelen korszak körül tán ezért a legharciasabb Heideggerrel. Nem tagadja a freiburgi filozófus...
Tovább
Fülszöveg
HGy hallatlanul széles körű és sokágú művelődéstörténeti s azon belül filozófiai ismerettel rendelkezik mind az európai antikvitás, mind a közép-és újkor kultúrájából. Kapcsolódik ehhez a buddhizmus s India bölcseleti, vallásbölcseleti gondolkodásának, s nem utolsósorban korunk természettudományának beható tanulmányozása (...) A jelen korból Heideggeré a leggyakoribb név, de Husserlé, Jaspersé, Whiteheadé, Wittgensteiné, Collingwoodé, Bergsoné, Russellé és W. Jamesé is vissza-visszatér. E sokszor szereplők közül egyesek mint felfogása elődei, mások mint gondolkodása serkentői, ismét mások-a maiak közül például Heidegger- mint vitáinak kiváltói vannak gyakran jelen. Megkönnyebbülten veszi az olvasó tudomásul, hogy az utolsó fél század egymást váltó, többnyire fél évtizedig tündöklő divatnevei, Adornótól Derridáig, Lévy-Strausstól R. Barthesig hiányoznak a regiszterből (...) Vitája a jelen korszak körül tán ezért a legharciasabb Heideggerrel. Nem tagadja a freiburgi filozófus hallatlan probléma érzékenységét, még kevésbé irodalmi szenzibilitását, legkevésbé roppant nyelvi leleménykészségét. Egészében a német-mint mondja- „nagyromantika" kései követőjének tartja. Úgy véli azonban, hogy érzékenysége ellenére, bár érinti a kérdéseket, igazában kitér előlük, és lenyűgöző nyelvi szuggesztivitásával azt a látszatot kelti, mintha megragadta volna őket, sőt, választ is adott volna reájuk. Ezt a létbe Vétettség tézisén mutatja Határ: Heidegger nem tételez fel felsőbb erőt, pontosabban úgy sugallja ezt a nem-föltételezést, hogy mégis ilyen erő érzete keletkezzék. S a létező helyzetének tragikus vonása abból a beállításból származik, mintha a lét eleve ellenségként, erősebb ellenségként nézne véle szembe. S annyira belébódítja önmagát is a saját szóbűvészkedésébe, hogy kényszeresen prófétál, s hiszi, hogy valóban ontológiai fogalmakat alkot, s azokkal dolgozik (...) A filozófiának közvetlen politikai haszna ritkán van. A filozófia nem ideológia. Az ideológiák a falon belül érzik már magukat, az ideológiák már minden tudni érdemest tudni vélnek. A filozófia igazi haszna, ma különösen, abban áll, véli Határ, hogy a„maffiák élelmesség-lelkületével, mentalitásával, cinikus agnoszticizmusával szemben ébren tartja a nyugtalan keresés kötelességét, az örökös önészlelés keserves kritikáját és magatartás-terem tő méltóságát. „Visszatérés a filozófiához" (Németh G. Béla írása a szerző ÖZÖN KÖZÖNY c. munkájáról. Kortárs, 1993 november.) Közismert tény, hogy a kommunizmus alatt száműzetésben élt magyar írók közül HGy hozta létre a legterjedelmesebb életművet. Rendkívül sokoldalú munkásságát csakis rendszeres feldolgozás után lehet majd kellőképpen méltatni. Mivel ennek a feladatnak az elvégzése önálló könyvet igényel, ezúttal a rendkívül termékeny szerző tevékenységének mindössze egyetlen kis szeletével foglalkozom (...) H.-nak majdnem minden szövegében gyakoriak a kitalált szavak, szójátékok, felsorolásszerű és módosított idézetek, mint ahogyan a nyugati kultúra hanyatlására vonatkozó, alighanem Spengler ösztönzését mutató utalások is. A versekben a sorrend-változtatásos ismétlés különös hangnemet teremt, mely olykor Gertrúd Stein mondattani játékaira emlékeztet. A szokatlan szóképzés, több szónak Joyce-ra emlékeztető összepréselése is egybekapcsolja a lírai verseket a történéses művekkel (...) s ilyenkor az olvasó joggal érezheti, mennyire alkalmatlanok a műfaji megkülönböztetések Határ szövegeinek minősítésére. Bármennyire szoros is azonban az összefüggés a Urai s a nagyobb terjedelmű alkotások között, az előbbiek helye mégis könnyebben meghatározható: versíróként Határ Weöres Sándor kezdeményezésének továbbfejlesztője (...) Kabdebó Lóránt, ki HGy. egész életművéről készített áttekintést az Újhold-Évkönyv számára, a Golghelóghit nevezte a szerző főművének. E kilencrészes, 1974-75-ben írt mű valóban nagyigényű vállalkozás. A középkori misztériumjátékoknak és azoknak a Menschheitsdichtung-jellegű műveknek a kifordítása, melyek közül a Faust, Az ember tragédiája s a Peer Gynt a legismertebb (...) Bármennyire túladagoltak a Golghelóghi utószavának kifakadásai a kereszténység ellen, fontosságot kell tulajdonítani e szövegnek, mert rendkívüli hangsúllyal összegzik azt az értékrendet, amely HGy. egész munkásságára rányomja bélyegét. ítéletei olyan vétkekre vonatkoznak, amelyek az eszmék jegyében megszervezett mozgalmak tágabb körét is jellemzik. A türelmetlenséget marasztalja el, és azt, hogy„egy kisebbség többségnek deklarálja magát, és megpróbálja ,kisebbségnek' feltüntetni a többséget, hogy eretneknek nyilváníthassa, és törvényen kívül helyezhesse". HGy., ki élete nagy részét Angliában töltötte, különös módon nem a szigetországban kedvelt alulfogalmazást, de ennek éppen ellenkezőjét műveli. Ezért nevezheti „nem-euklidészi" metafizikának a maga gondolatrendszerét. Számol azzal a lehetőséggel, hogy nem a Gonosz a legfőbb elv, hanem „a létesülés kényszerének (moráliákat nem tartalmazó) lénytengerei Ez számára annyit jelent, hogy összefüggést lát a célelvű időképzet és az újszerűség eszménye között, és mindkettőt elutasítja: „a »haladása- igazában soha nem definiált és még definiálatlan formájában is megrendült-elméletének híve nem vagyok, és a modern ember kétesértékű címére igényt nem tartok". Következetességét dicséri, hogy hosszú pályafutása során ragaszkodott ehhez az alapföltevéséhez. A Heliáné és a Golghelóghi kapcsolata is nyilvánvaló. A regényben (...) Sz. Viktor egyik levelének élén ez a mondat áll apró szedéssel, mintegy jeligéül: „Ó- semmivel sem vagyunk jobban a jövőbe látó és kevésbé fanatikusan tévedő jósok, mint a végítéletesek és az olasz dómok reszkető tömegei, akik az ezredik évben hiába várták az utolsó ítéletet és a Krisztust". Ezt az állítást akár a Golghelóghi kiindulópontjának is lehetne tekinteni.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal