A Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesület XXI. Országos és Nemzetközi kiállítása

Előszó

Részlet:
A húsz esztendős kiállítás ünnepi köszöntője
Egy ország, egy nemzet életében, történelmében két évtized nem nagy idő, nem jelent korszakot, de egy képzőművészeti egyesület tevékenységében, folyamatos működésében igen is ünnepi határ-követ jelenthet. És jelent is. Hitehagyott, értékzavarokkal, múló dicsőség keresésével küszködő világunkban, mindennapjainkban egyre nagyobb tisztelettel, megbecsüléssel kell szólnunk azokról az alkotókról, művészekről, támogatókról, akik értékelni tudják a mögöttük eltelt esztendők eredményeit, küzdelmeit, egy-egy kiállítás mögött meghúzódó szorgoskodást, izgalmat, ügyszeretet, jó szándékot, segítőkészséget. Ilyenkor még azokra is megértő sajnálattal gondolunk, akik akarva-akaratlanul megkeserítették életünket, a megszokotthoz való ragaszkodásunkban a váltásra kényszerítettek bennünket és ezzel tettek jót a Szalon további működése ügyében, a megújulás jegyében. Mai világunkban a képzőművészet ügyének érdekmentes, nonprofit, tiszta szándékkal való szolgálata egyre nehezebb és körülményesebb. Látjuk a magyar múzeumok sanyarú helyzetét, versenyfutásra való kényszerülését. Munkácsy: Krisztus trilógiája, Egry József, Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítása, Markó Károly és körének gyűjteményes bemutatása, az ismeretlen Mednyánszky László, a Zsolnay-negyed kialakítása, sok-sok nemzetközi hírű térlat ezreket vonzó sikere idején sem veszít értékéből az ilyen típusú évi rendszeres bemutatkozás, mint a Független Magyar Szalon huszadik, ünnepeinek nevezhető vérmezői tárlata, két évtizedet summázó verniszázsa. Vissza