A Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesület XII. Országos és Nemzetközi kiállítása

Előszó

Részlet:
Tisztelgő sorok a Szalon tagságának munkájáról, kitartásáról
Amikor 1992. március 11-én a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesület alapító közgyűlése kimondta alapítási szándékát és megválasztotta vezetőségét, majd 1993. október 16-án Für Lajos a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere fővédnöksége alatt megnyitotta első kiállítását a Stefánia Galériában, - sokan nem gondolták, hogy tizenkét év múltán ez az alkotóközösség még együtt tud maradni és a mai kor ízlésvilága, az egyéni adottság, művészi szándék szerinti művekkel tesz bizonyságot hűségéről, kitartásáról, művészi optimizmusáról, alkotókedvének szívósságáról.
Mennyire beigazolódott Pogány Ö. Gábor ny. főigazgató úr előrelátása, figyelmeztető, hosszú távra megfogalmazott jó tanácsa: "Félő, hogy beérkezett, neves mestereink közül néhányan sérelmezni fogják ezt a fajta újrakezdést a művészet társadalmi jelentőségének a hangsúlyozására. Ám az előítéletekkel felparcellázott, agresszív dogmákkal ellenséges tartományokra szabdalt szakmát csupán a kölcsönös megértés, a "másság" tisztelete, a elárvuljon és kiessék a köztudatból. Bizonyos, hogy az elmúlt évtizedekben kitüntetettek, méltányoltak között sokan figyelemre méltó képességekkel rendelkeznek, mások viszont ezért - azért háttérbe szorultak, kimaradtak a közfigyelem köréből. Mindannyiónknak jót tesz, ha tiszta lappal indulnak a felszabadult Olümposzra." Tizenegy színes megvalósult katalógusunk, s most ez a tizenkettedik arra bizonyság, ha van egy közösségben jóakarat, megértés, egymás munkája iránti tisztelet, megbecsülés, akkor ez hosszútávon olyan kohéziós erővé tud akkumulálódni, amely az idők távlatában is a közösség becsvágyát, alkotókedvét, az együvétartozás nyugtató érzületét kelti, erősíti, bátorítja. Vissza