A fővárosi kisszínházak műsora

Előszó

A Színháztörténeti füzetekben az elmúlt tizenöt év során főleg a fővárosi nagyszínházak teljes műsorai jelentek meg /Vígszínház, Sirály Színház, Magyar Színház, Belvárosi Színház, fővárosi Operettszínház/, ami meg is felelt annak a fontos szerepnek, amelyeket ezek az intézmények a magyar színháztörténetben játszottak. Fontossági sorrendben most kerülhetett sor olyan színházak műsoranyagának feldolgozására, amelyek ugyan többnyire nem álltak a magyar színházi élet élvonalában, a kritika sem kísérte őket különös figyelemmel, mégis jelentős tényezői voltak bizonyos művészi áramlatoknak Magyarországon és érdekes színfoltjai voltak kulturális életünknek. Azok a színházak ugyanis, amelyeket "kisszínházak" néven foglaltunk itt össze, nem pusztán nézőterük kis befogadóképessége miatt kerültek egy csoportba /hiszen a "nagyszínházak" kamaraszínházai is intim hatású, kis termekben játszottak/, hanem azért, mert többé kevésbé valamennyien olyan drámairodalmi, színházművészeti, sőt olykor politikai célkitűzésekkel indultak, amelyek eltértek az állami színházak hagyományőrző szándékaitól, vagy a nagy magánszínházak üzleti érdekeitől. A századfordulótól a második világháborúig ezekben a kisszínházakban jelentkeztek Magyarországon először a művészi avantgarde törekvések, amelyek egyúttal a lehetőségekhez mérten, kisebb nagyobb nehézséggel bizonyos baloldali tendenciákat is takartak, bár volt olyan, amely kifejezetten a jobboldali politikát is szolgálta. Egyrészt a művészi kísérletezés és a politikai merészség kockázatossága, másrészt a vállalkozások vezetőinek szerény anyagi eszközei magyarázzák a kisszínházak méreteinek korlátozottságát, vagyis a kis helyiségekben, kis társulatokkal és kis adminisztrációval működő színházak mini-struktúráját. Vissza