A fordított folyamatok struktúrái

Fülszöveg

A tudástörténet az emberi megismerési folyamatban felhasznált elméleteket, módszereket genetikus megközelítésben vizsgálja, tárgya minden magunkról és másokról elbeszélt tudás, amellyel az ember a történelemben a természeti környezete és saját életvilága támasztotta kérdés-kötegek megoldására kereste, illetve keresi a válaszokat. A tudástörténetet megértő, értelmező, összehasonlító és holisztikus belátás vezérli a hosszú gondolati és objektivációs folyamatok leírásában.
A tudástörténet az egyéni/kollektív nézőpontok, szemléletmódok története, az, ahogyan az adott időben és helyen látjuk önmagunkat és másokat, a különböző társadalomszervezési megoldásokat, s a mögöttük rejlő eszméket, gondolatokat, intézményeket, szándékokat. Ilyen értelemben a gondolkodás és a tapasztalat tudásának a története. Vagyis az emberi megismerés folyamatait leíró történeti tudás. Nem egyszerűen a tudás társadalomtörténete, vagyis nem a tudásszociológia riválisa. Nemcsak az eszmékkel és gondolatokkal foglalkozik, hanem a tudásnak az emberi történelemben megvalósult tárgyiasult alakzatait is vizsgálja.
Ezek lehetnek szokások, intézmények, társadalomszervezési formák, műalkotások, eszmék, gondolatok, módszerek, elméletek, politikák, geopolitikák, gazdálkodási formák, alkalmazási módok stb. Mindaz, amely valamilyen gondolati és tárgyiasult produktumként már a múlté, de jelen van és tanulságos napjainkban, segíthet a dolgok megértésében, a tévedések elkerülésében, a jövő alternatív lehetőségeinek kidolgozásában.
Az elmondottak csupán a tudástörténet-terminus lehetséges megközelítési módozatai. A kötet írásai azonban a különböző dolgokról tapasztalt és lehetséges tudásokat beszélik el, amelyeket az adott kor lehetőségei, körülményei, a szubjektív szándékok és látásmódok határolnak be, illetve sematizálnak. Vissza