A folyók élete

Előszó

Évek multával mind gyakrabban gondolunk vissza a gyermekkorra, a szép fiatalságra és nem egyszer vetődik fel a gondolat, hogyha újra kezdenők, vajjon ugyanazt a foglalkozást választanók-e életpályául, mint amelyben élünk. Én nyugodtan ismét csak mérnök, éspedig vizi mérnök szeretnék lenni, mert ezt tartom az örök szép természethez igen közel álló foglalkozásnak. A víz örök mozgása, a megfélemlítően hatalmas - a földet átalakító - erők, amelyek e mozgás folytán működésbe lépnek, a vizmozgásnak eddig kikutathatatlan törvényei, a víznek csodálatos éltető ereje, mely paradicsommá változtatja a sivatagot, testet, lelket üdítő, elevenítő hatása, amely a szabad természet vizei felől felénk árad, vonzza és csodálatra készteti az embert.
Gyermekkorom óta rajongója voltam a patakoknak és folyóknak, úgy képzeltem, hogy azok nem holt massák, hanem a földanya jótékony vonzása által élővé vált önálló egyéniségek, amelyeknek van életük, ez élet megfigyelése tudást és élvezetet hoz annak, aki a folyót szereti. Gyönge tollamra veszem a folyót és megkísérlem életük jellemzését. De mielőtt ezt tenném, hálás köszönetemet fejezem ki Bartha István kormány főtanácsos úrnak, hogy igénytelen előadásomnak kinyomtatását lehetségessé tette és különösen hálásan köszönöm dr. Szathmáry László akadémiai tanár úrnak, hogy az előadás szövegének átnézését és sajtó alá rendezését volt szíves elvégezni. Vissza