A földmunkások vállalkozó szövetkezetei (dedikált példány)

Előszó

A mozgalom megindulása, célkitűzések
A nemzetgyűlés 1920. szeptember 22-én és 23-án tárgyalta a gazdasági és ipari szövetkezetekről szóló törvény (az 1898. évi XXIII. tc.) módosítására és kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatot. Az alig több mint egyéves, viharos történetre viszszatekintő ellenforradalom parlamentje nem véletlenül tűzte napirendjére a nem sokat mondó címen futó, látszólag egyszerű gyakorlati kérdéssel foglalkozó javaslatot. Schandl Károly, a csongrádi kerület kisgazdapárti képviselője legalább is igen nagy fontosságúnak tüntette fel azt: „Ha nemzetünk fennmaradását akarjuk biztosítani, törvényhozásunkat bizonyos szociális tartalommal kell telíteni. Ehhez a szociális tartalomhoz szolgáltat rendkívül értékes anyagot a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, amely a hitelszövetkezeti mozgalom lendületét van hivatva előmozdítani. Hétszázezer kisember, ugyanannyi kisgazda- és kisiparoscsalád várja bizonyos türelmetlenséggel azt, hogy a törvényhozás végre tető alá hozza ezt a javaslatot, és ezzel megkezdje azoknak az alkotásoknak a sorozatát, amelyek nemcsak elvesznek, amint az előadó úr nagyon helyesen mondotta, hanem adnak is a kisembereknek." — mondotta a vitában.
Ez a bizonyos „szociális tartalom" a már Bánffy-kormány idején meghozott eredeti törvény kapcsán is emlegetődött. Az előretörő kapitalizmus, a megerősödő szocialista és agrárszocialista mozgalom időszakában jelentkező szövetkezeti gondolat is érvelt vele. Egyik fontos ideológiai, propagandisztikus és demagógikus érve volt ez a szövetkezeti mozgalomhoz kapcsolódó politikai megnyilvánulásoknak, az agráriusok konzervatív, reakciós „antikapitalizmusának", amely a „keresztény és nemzeti" társadalmi rétegeket kívánta szervezni és „védeni" a kapitalizmus „túlhajtásaival", a szocializmussal szemben, és a társadalmi béke érdekében. Mindezek részletes kifejtése messzire vezetne, annyi azonban nyilvánvaló és ismert, hogy a jelzett gondolatok elevenen éltek az ellenforradalom szerteágazó táborában, és a szóban forgó törvényjavaslat körüli vitában is megfogalmazódtak olyannyira, hogy Korányi pénzügyminiszter kénytelen volt csitítani a kedélyeket, védelmébe véve a tőkés érdekeket, az egész rendszer alapját, a kapitalizmust. Vissza