A földi mágneses tér. Védőpajzsunk

Előszó

Bevezetés
A villámcsapád sújtotta vasdarabok különös, delejes tulajdonságára bizonyára már igen régen felfigyeltek. A mágnest, amellyel a vasat mágnesezni lehetett, már a kínaiak és az ógörögök is ismerték. (A megnevezés a kisázsiai Magnésia-ból, a Magnetes törzs nevéből ered). A mágneses iránytű kb. 1000-ből származó kínai felfedezés. Kolumbuszék is használtak iránytűt, de a hajósoknak még fogalmuk sem volt a működéséről. Felfigyeltek azonban a mágneses észak földrajzi északtól való eltérésére, sőt a hajózás közben tapasztalt irányváltozásokra is. A magyarázatot Gilbert adta meg 1600-ban azzal, hogy rájött: a Föld maga is egy nagy mágnesnek tekinthető. Innen számítva, a geomágnesesség kutatása négyszáz éve tekint vissza. Sok mindent megtudtunk már a Föld belsejének működéséről, és a Föld körüli térség jelenségeiről is, de nagyon izgalmas és fontos kérdés mindmáig megválaszolatlan.
A Föld mágneses tere igen kiterjedt és összetett. A felszínen érzékelhető tér domináns forrásai a Föld mélyében, a külső magban kialakuló áramrendszerek. Ehhez az igen lassan változó térhez hozzáadódnak a földkéregbeli kőzetek és az esetleges felszínközeli ferromágneses betelepülések statikus mágneses hatásai, valamint a Föld tágabb plazmakörnyezetében zajló dinamikus folyamatok által okozott elektromágneses térváltozások. A földi elektromágnesesség, szerteágazó vonatkozásainak pontosabb megismerése az élet szempontjából is alapvető fontosságú. (A "földi elektromágnesesség" alatt nem csak a geomágnesességet, hanem a légköri eredetű (általában 1 másodpercnél kisebb periódusidejű) természetes elektromágneses jelenségeket is értjük.) Vissza