A Földgömb 2011. január-február

Előszó

A TÉL NEM A KEMPINGEZÉS JELLEGZETES IDŐSZAKA. Túl azon, hogy hideg van, a mély hóban bonyodalmas, hótaposással-ásással járó tevékenység a sátorverés. A tartózsinórok kifeszítése sem sima cövekelést jelent. Ha áll a sátor, akkor azzal szembesülünk, hogy a szél minden apró nyíláson besodorja a havat. Lélegzetünk zúzmaraként válik ki a belső sátorfelületen, víz csak hóolvasztásból nyerhető. Ezt és a főzést is leginkább bent kell végeznünk, amit viszont kint, azért a meleg hálózsákból igen kényelmetlen kikúszni... Végül a reggeli, fagyos sátorbontás és pakolás teszi felejthetetlenné a különleges élményt.
A táborozási körülmények ráadásul napról napra változnak, biztosak csak abban lehetünk, hogy hideg lesz. Ám a sátrazás kiváló éjszakázási módszer is lehet, ha kellően igazodunk az előrejelzett időjáráshoz. Január-február fordulóján a Kárpátokban nagy valószínűséggel számíthatunk anticiklonális időszakra. Derült ég, tiszta idő, kiváló látási viszonyok - és rendkívüli hideg. A hóviszonyok viszont szélsőségesen alakulhatnak. E két kép ugyanazon vonulatban, a Fogarasi-havasok gerincén készült, ám más-más évek tél közepi anticiklonja során. Lehet két méter hó alattunk, vagy közvetlenül fű is...
Ilyenkor persze már unjuk a telet, de mi ez egy átlagos észak-orosz télhez képest! Ezért is szerepel e számunkban a behavazott Kola-félsziget. Többi összeállításunk azonban jobbára melegebb vidékre vezet: a trópusi Szumátrára, a mediterrán Észak-Ciprusra, a száraz Dzsungáriai-medencébe és a Szaharába. A fagyba dermedt iparvidékeken túl az orángutánok földjére, az izzó ellentétek szigetére, a dinoszauruszvadászok félsivatagi Paradicsomába és forró vonatszerelvények tehervagonjaiba. Vissza