A Földgömb 1942. március

Előszó

Részlet:

"Téli álmát alussza a föld. Merev mozdulatlanság, élettelennek látszó dermedtség vesz körül, amint elhagyjuk az örökké éber lázban élő emberi világot és nekivágunk a ködbevesző, havas pusztaságnak, a Duna jege felé. Szinte metsző a hideg . . .
Milyen gyönyörűség kóborolni a Duna jegén! Egyáltalán nem egyhangú, mert azért itt is él a természet legyőzhetetlen élete. Csak finom fátyol takarja el az avatatlan szemek elől . . . Recseg-ropog lépteink alatt a havas, itt-ott tükörsima jégpáncél. . .
A jég keletkezését, a befagyás tüneményét mindenki könnyen megfigyelheti. A hideg levegővel érintkező vízfelszín lehűl, molekulái nehezebbé válnak és alászállnak a víz kavarodása, a turbulencia következtében is. Helyükbe alulról melegebb vízrészecskék jutnak a felszínre, de ott ezek is lehűlnek, lefelé mozognak és helyüket újak foglalják el. Így a hideg levegővel állandóan érintkező felszíni vízréteg lassan 0° alá hűl. Ekkor válik láthatóvá a befagyás tüneménye. Parányi kis jégtűk jelennek meg a víz felszínén keresztül-kasul. Nagyítón át észrevehetjük, hogy finom csipkézet díszíti őket. Apró kis jégkristályok sorakoznak egymás mellett. Az első jégréteg száz és száz parányi jégkristály csodálatosan finom fátyola . . .
Az első jéglemezke alatt lassan fagyni kezd a másik, a harmadik, és így tovább. Az üvegszerű, kemény, pattogva törő jég sok ilyen vékony kis lemezke összefagyásából keletkezik.
A Duna nem mindenütt egyformán fagy. A folyókon sok körülménytől függ a jég keletkezése. Főképen a hőmérséklet, azonkívül a vízállás, vízsebesség, hóesés, végül pedig a szél iránya és erőssége játszik jelentős szerepet. A jégképződés rendszerint a zátonyok, védettebb partok mentén indul meg és különösen az alacsonyabb vízállás, a meglassuló fotyás mozdítja elő. A hóesés is megkönnyíti a befagyást, mert leszállítja a folyóvíz hőmérsékletét és a hó egyrésze már nem is olvad el, mert a jégképződés megindul.
A Duna sebesfolyású oldalágain nehezebb a befagyás. A lassú, kanyargó fattyú- ágakon, csendes holtágakon sokkal gyorsabb. Ha nem nagyon széles a Dunaág, akkor a két part mentén meginduló jégképződés egyre beljebb nyúlik, míg végre az egész felszínt átfogja a síma jégpáncél.
A széles, nagy Dunaágakon és magán a Duna főágán jégzajlással kezdődik a befagyás. A hideg beálltával jégtáblák jelennek meg a folyó széles hátán. Kétféleképen keletkezhetnek. Egyrészük fenékjég. Hosszantartó hidegben keletkezik, különösen a zátonyok körül. A föld sokkal tékozlóbb természetű, mint a víz. A magábagyűjtött meleget sokkal hamarabb kisugározza, így hamarabb le is hűl 0° alá. A zátonyok mentén, sekélyebb részeken, ahol a folyás lassúbb, lehűti a vizet és ezért jég képződik a fenéken. A jég kisebb fajsúlyú, tehát felszáll a felszínre, s mint úszó táblácska környezetét tovább hűtve, hízik és vándorol lefelé..."

Vissza