A Földgömb 1934. szeptember

Előszó

Részlet:

A Gerecse hegység egyik legérdekesebb barlangcsoportja

A Gerecse kőzete - miként tőszomszédjaié, a Budai hegyeké, meg a Vértesé is, - tömegének legnagyobb részében a földtörténeti másodkor (mesozoikum) tengervizéből leülepedett mészkő. Ezzel egyúttal azt is beharangoztuk, hogy senkit sem lephet meg, ha ezen a hegyvidéken itt is, ott is egy-egy üregre bukkan. Mert valóban úgy áll a dolog, hogy a mészkő-vonulatot úgy követi a barlangosodás, mint a fényt az árnyék. El is mondhatjuk, hogy a történelmi Magyarország mészhegyeiben képződött barlangoknak se szeri, se száma. És a Gerecse barlangjait sem vettük még mind számba, pedig ez a hegység elég könnyen megközelíthető és járható.
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a közfigyelmet magára irányító festői fekvés és könnyű megközelíthetőség szemszögéből a Bánhida határában lévő Szlim barlangot illeti az elsőség pálmája. Mert lehetetlen, hogy a Budapestről Győr felé igyekvő utasnak, Tatabánya állomását elhagyva, északon szemébe ne tűnjék az Alsó Galla fölött emelkedő Kőhegy (297 m), s rajta Európa legnagyobb méretű állat-szobra: a kiterjesztett szárnyaival 14 métert befogó bronz turul (1. kép). De ha ez a szép ezredévi emlékmű megragadta figyelmünket, bizonyosan kellemesen feszíti tovább érdeklődésünket a turultól északra, mintegy 500 m-re, a szakadékos hegyoldal felső pereméhez közel tátongó barlangnyílás. Igaz, nyáron részben elfedi ezt a bejáratot az előtte díszlő nagy szilfa. Annál jobban látszott a szinte torzultan nagyot ásító barlangszáj lombhullás után. Vissza