A földgolyó/A Norma fináléja

Előszó

Részlet:
Ha írókat és irodalmakat egyetemes szempontból, azaz helyesen akarunk látni és ismerni, akkor nem mint elszigetelt, magukban álló, más litteraturai áramlatoktól elhatárolt jelenségeket kell azokat elbírálnunk, hanem összefüggésükben, kölcsönhatásukban, vonatkozásukban a többi, esetleg idegen írókkal és irodalmakkal, lévén valamennyi litteratura szolidáris. Mi Brunetiére-rel együtt azt tartjuk, hogy van egy európai irodalom, a melynek a nemzeti irodalmak csak részleges és helyi megnyilatkozásai és hogy esetről-esetre e nemzeti irodalmak valamelyike dominálóvá lesz, illetőleg az európai litteratura hegemóniáját ragadja magához. Európai értékűnek csak azt tekintjük, a mi, lett légyen franczia, olasz, spanyol, germán vagy magyar eredetű, mindnyájunkat érdekel, a mit mindnyájan élvezhetünk, a mi mindnyájunk számára hozzáférhető. Spanyolországnak sokkal többet köszönhet az európai irodalom, mint azt közönségesen hiszik; nem csak a dráma, hanem a regény is spanyol elemekkel van szaturálva az egész világirodalomban. Mert ha azt vizsgáljuk, mit adott Hispánia kultúrája az egyetemes, vagy szerényebben, az európai litteraturának, akkor abból a hatalmas és eredeti produkczióból, a mit a spanyol géniusz századokon át fölhalmozott: a lovag-, a pásztor-, a pikareszk regényt és a drámát kell megjelölnünk mint olyanokat, a melyekkel az európai irodalomnak mindnyájunkra nézve közös kincsét gazdagította. Vissza