Előszó
Részlet a könyvből:
Az asszony, Gyeviné laskának való tésztát gyurt. Hangot hallott, dehogy sietett a dolgával, a kislánynak, Zsofkának szólt oda:
- Eriggy mán, nézd mög Julis nénédet, mit...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az asszony, Gyeviné laskának való tésztát gyurt. Hangot hallott, dehogy sietett a dolgával, a kislánynak, Zsofkának szólt oda:
- Eriggy mán, nézd mög Julis nénédet, mit csinál.
Zsofka a pitvar küszöbén ült. István, az apja, éppen tegnap este keményfából buba-formát faragott számára. Hogy a buba valóságos élőt mutatott, a helyén ott volt szája, orra, szeme. Zsofka már hajnal óta babrált rajta, hogy felöltöztesse. Hallotta, mit mondott az anyja, hát a maga módján nyögött, amikor ültéből föltámaszkodott és lógatva kezében a ronggyal körülcsavart fadarabot, megindult, hogy benézzen a lakójukhoz. Odaérve beszólt a nyitott ajtón:
- Aszonta édős, nézzemmög, mit csinál?
A homályos kamrából mélyről fölszakadó, lihegésbe fuló sóhajtás válaszolt.
Zsofka bedugta fejét az ajtónyíláson.
Julis ott feküdt az alacsony vackon. Alatta most fehér lepedő volt, takarónak meg rongyos pokrócot terített magára. Fejét halk fájdalommal dobálta a párnán és szaporán szedte a lélegzetet.
Zsofka látta, fekszik, hát megkérdezte:
- Köll valami? Szójjak édősnek?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal