Előszó
Szándékom oly didaktikai hiba kimutatása, mely természeténél fogva a szakorvosi hivatást is befolyásolja és mely a német fogorvosi oktatásban és az ebből eredő irodalomban kezdettől fogva a mai napig észrevétlenül lappang, még pedig a fogpótlástan oly fontos fejezetében, mely mindenkoron a fejlődés és az áldásdus orvosi segélynyújtás szempontjából a legmesszebbmenő lehetőséget nyújtotta: a fogorvosi hidpótlás fejezetében. A hires és jól megalapozott német tudományos rendszerszeretet, ugylátszik e téren teljesen csődöt mondott. Egyéni és másoktól átvett módszereket, beosztásokat és rendszereket hordtak össze, de egyetlen egy rendszertan sincs, mely rendet és áttekintést nyújtani képes volna. Sőt, ami még lesújtóbb, de egyúttal ezen szokatlan jelenség magyarázataként szolgálhat: a hidpótlás alapfogalmai, nyolc évtizedes fejlődési és körülbelül négy évtizedes virágzási idő után, még ma sincsenek megalapozva, hanem teljesen az egyéni tetszésnek vannak átengedve.
Tartozom természetesen ezen, az első pillanatra módfelett szokatlan, sőt igen valószínűtlennek látszó vádaskodásért, a bizonyítással, íme, bátorkodom azt a következőkkel meg is adni. Bizonyításom alapjául választottam egyes régebbi és több ujabb német szerző műveit, magától értetődik, a legjobbakat.
Herbst Emil a Correspondenzblatt für Zahnärzte 1902. év 3. számában irt le egy hidpótlás elmélet-et, melyben ugyan kategóriákat felállít, de a probléma mélyébe nem hatol. Megállapítások mint: „Zweck der Brücke ist, einen möglichst bequemen Zahnersatz zu bieten" („A hid célja, meglehetős kényelmes fogpótlást nyújtani"), sokkal sekélyebbek, mintsem hogy didaktikailag értékesíthetők volnának. Beosztási elvek, mint: „schmale Brücken, breite Brücken" („keskeny hidak, széles hidak"), oly homályosak, hogy megérthető alapot nyújtani nem képesek.
1906-ban a fogpótlástan két kiváló tankönyve jelent meg Müller Eugen és Preiswerk Gusztáv-tól. Különösen az utóbbit idézik sokszor a legújabb irodalomban.
Müller, a modern fogorvosi fémtechnika atlasza és tankönyvének (Lipcse, 1906. 2 . kiadás) második része a hidpótlásoknak van szentelve.
Vissza