A fogalmazástanítás problémái 1965/66.

Előszó

Részlet a könyvből:
"A kifejezőképesség fejlesztése anyanyelvi oktatásunk egyik igen fontos feladata. A magyartanításban elfoglalt helye és jelentősége egyrészt más részterületekkel való kapcsolatát emeli ki, másrészt fontosságát hangsúlyozza. Ez a magyart tanító nevelőt arra kötelezi, hogy megkeresse a kifejezőképesség fejlesztésének lehetőségeit mind az irodalom, mind a nyelvtan tanításában, s hogy a kérdéssel mint önálló pedagógiai problémával is foglalkozzék.
Amíg az alsó tagozatban az anyanyelvi oktatás részterületei világosan elkülönültek, addig a felső tagozatban komplex feladatként jelentkeznek egyetlen tantárgy, a magyar nyelv és irodalom keretében. Tapasztalatunk szerint ez lehetőséget teremt arra, hogy az elméleti anyag megtanítása kerül túlzottan előtérbe, és az ebben történő lemaradást a készség- és a képességfejlesztés formái sínylik meg, bármennyire is hangsúlyozza azoknak a fontosságát a tanterv és az útmutató. Ezt azt egészségtelen eltolódást tükrözi az is, hogy míg nyelvtan és irodalmi tanmenete minden nevelőnek van, addig az ezekbe beépített fogalmazási tanmenettel mindössze a nevelők 50%-a rendelkezik. A kifejezőképesség fejlesztésének terve csupán a dolgozatok műfaji megjelölésére és a cím megfogalmazására szorítkozik. Sok nevelő csak dolgozattól dolgozatig látja az elérendő célt. Ennek következtében a kifejezőképesség fejlesztésében csak egyes jó módszereket, fogásokat alkalmaznak az egyes jó órák keretében, de ezek a módszerek és fogások nem a tudatos, tervszerű munka részeként jelentkeznek. Kartársaink többsége ugyan átérzi a kifejezőképesség fejlesztésének fontosságát, keresi is a jó módszereket, de a perspektiválatlanság megköti kezüket." Vissza