A filozófia története III.

Előszó

"A filozófia története" harmadik és negyedik kötete a filozófiai gondolat fejlődését a marxizmus megjelenésétől az imperializmus és a proletárforradalmak korszakának kezdetéig tárgyalja. A filozófia történetének az az időszaka, amelyet "A filozófia története" harmadik és negyedik kötete vizsgál, a XIX. század közepét és a század második felét öleli fel, s a kapitalizmus klasszikus szakaszával foglalkozik, amely ebben az időben uralkodó volt Európa, Amerika és több ázsiai ország társadalmi életében. E filozófia-történeti időszak a XIX. század negyvenes éveiben, az 1848-1849-es nyugat-európai forradalmak periódusának küszöbén kezdődik. A XIX. század negyvenes éveit a forradalmi időszak végét a XIX. század kilencvenes évei jelzik, amikor befejeződik a klasszikus kapitalizmus imperializmusba való átnövésének a XIX. század utolsó harmadában megkezdődött folyamata.
Az emberi gondolkodás fejlődésének itt említett időszakát mindenekelőtt a filozófiában végbement forradalmi változás, a marxizmus létrejötte jellemzi, amely új korszak alapját vetette meg a filozófiatörténetben és az egész társadalomtudományban. A dialektikus és történelmi materializmus, Marx és Engels alkotása, amely a világ számos országában elterjedt és továbbfejlődött, hatalmas ugrást jelentett az emberiség filozófiai fejlődésében, s magasabb tudományos szintre emelte a materializmusnak és az idealizmusnak, a dialektikának és a metafizikának a filozófia egész történetén végigvonuló harcát. E harc folyamán a XIX. század második felében egyre nyilvánvalóbbá vált a burzsoá filozófiai gondolkodás különböző áramlatainak hanyatlása és felbomlása, mindinkább megmutatkozott, hogy a legtöbb európai és amerikai ország uralkodó burzsoáziája végképp hátat fordít a haladó materialista és tudományos hagyományoknak, a fideizmus és a reakció mellé szegődik. Az e kötetekben vizsgált időszakban a filozófiai és szociológiai gondolkodás terén fejlődés tapasztalható azokban a kelet-európai és ázsiai országokban is, amelyek akkoriban tértek át a feudalizmusról a kapitalizmusra, s amelyekben még megvoltak a feudális rend erős maradványai. Ezekben az országokban a filozófiai gondolkodás fejlődését a marxista filozófiának és a vele szemben ellenséges burzsoá idelista filozófiai áramlatoknak a terjedése mellett az jellemezte, hogy a társadalmi gondolat legkiválóbb képviselői (többségükben a demokratikus és nemzeti-felszabadító mozgalmak részvevői), haladó tudósok és művészek továbbviszik és megvédelmezik az előző időszak filozófiai gondolkodásának materialista és felvilágosító hagyományait, de még nem jutnak el a dialektikus materializmushoz.
"A filozófia története" harmadik és negyedik kötete nyomon követi a filozófiai eszmék fejlődését a természettudományban is. Ezen a téren az a jellemző, hogy a haladó tudósok védelmükbe veszik a materializmust, hogy új tudományos felfedezések születnek meg, amelyek ösztönösen dialektikus jellegűek és alátámasztják a materializmus igazságát, s hogy kiéleződik a materializmus harca a tudományban a megerősödött idealista és agnosztikus áramlatok ellen.
"A filozófia története" harmadik és negyedik kötet feltárja a különböző népek között a filozófiai és szociológiai gondolkodás fejlődése során a XIX. század második felében létrejött eszmei kapcsolatokat, amelyek a materializmusnak az idealizmus ellen, a társadalmi gondolkodás ahaldó, felszabadító áramlatainak a reakció ellen vívott harca folyamán erősödtek meg. Ezek a különböző népek filozófiai tanításai közötti eszmei kapcsolatok és kölcsönhatások újra meg újra bizonyítják, mennyire tarthatatlanok az "európacentrikus" elképzelések, amelyek szerint a filozófia fejlődésének központját kizárólag a nyugat-európai országok alkotják, s cáfolatai annak a reakciós nézetnek, hogy az úgynevezett nyugati és az úgynevezett keleti gondolkodás között örök "ellentét" és "ellenségeskedés" áll fenn.
Vissza