A filozófia jövő feladatai

Előszó

Az a filozófiai értekezés, melynek fordítását adja ez a füzet, olyan gondolkozó és író munkája, aki korának tudományos eszméit, törekvéseit, vágyait mélyen megértette és megérezte, aki jellemében és gondolkozásában egyaránt férfias, határozott, nyílegyenes, kristálytiszta volt, az eszmék világában a súlyosat, a maradandót, a monumentálisat és mélyen megalapozottat kereste, akitől távol állott minden felszínes hatást vadászó eredetieskedés, mert meggyőződése volt, hogy a filozófia igaz értékei azon az úton lelhetők csak fel, melynek első csapását a mult nagy szellemei törték.
A németek azt tartják, hogy Fr. Paulsen, a »Geschichte des gelehrten Unterrichts stb.« (Veit, Leipzig, 2. kiad., 1896/97.), valamint a »Die deutschen Universitáten stb. (u. o. 1902) és még sok más pedagógiai mű szerzője, nagy filozófus ugyan, de elsősorban mégis pedagógus. Mi ugyan nem elegyedünk ebbe az etiquette-vitába, de megjegyezzük, hogy ha a dolog így van, akkor egészen megfelel a filozófus Paulsen nézetének, hogy manapság lejárt a »szakfilozófusok« kora, értve ezen a tisztán filozófiai szakkérdésekkel foglalkozókat: a filozófia nem szaktudomány, hanem éppen a gondolatnak az egyes szaktudományokból és az élet egyéb nyilvánulásaiból kiinduló, de azok korlátozottságát túlszárnyaló, az élet egészét átfogó sajátos mozgása, miért is a filozófusnak elsősorban szaktudósnak kell lennie és csak at last but not at least filozófusnak, azaz filozófiailag gondolkozó egyénnek. Vissza