A filozófia háromezer éve

Fülszöveg

A filozófia a régi görög nyelvben a bölcsesség szeretetét jelenti. A tudás, a megismerés szeretetét. Herakleitosz szerint a filozófus olyan ember, aki sok dologban járatos. A bölcs ember, a sok dologban járatos ember egyre többet tudott meg a világról s tudása egyre gyarapodott, egyre inkább sokrétűvé vált s így a filozófia a valóság - az ember, a társadalom, a jelenségek, a dolgok - megismerésének és kutatásának legfőbb eszközévé, azzá a tudománnyá lett, amely vezeti az összes többi tudományt - gondolkodás, a rendszerezés, az elemzés által.
Ebből a világ törvényszerűségeit kutató tudományból váltak le, önállósultak, az önmagukban is gazdagodó szaktudományok - a matematika, a fizika, a kémia, a csillagászat, s maradt a filozófia a megismerés legáltalánosabb törvényszerűségeit kutató tudomány. Ebben van máig a vezető szerepe, bár a huszadik században ez a rang, egyértelműen az "első, az egyenlők között" besorolásra változott, a természettudományok szédületes fejlődése következtében. Ezzel együtt a valóság megismerésében, az eligazodásban, a változó világ megismerésében a filozófia meglátásai és megközelítése változatlanul alapvető.
A filozófiának a kezdetektől központi témája a lét és a tudat, az anyagi világ és a gondolkodás viszonya. A filozófia egyik alapkérdése, hogy a lét vagy a tudat elsődleges-e, a szellem vagy a természet. S e kérdés másik oldala: hogy egyáltalán megismerhető-e a valóság, képes-e a tudat a világot hűen tükrözni?
Az egyes filozófiai rendszerek valójában e két problémakör konkrétan kidolgozott megoldásai. A megoldások szerint vált szét a filozófia azonnal két ellentétes irányzatra: Platón illetve Herakleitosz követőire idealizmusra és materializmusra. E két nézőpont harca végigkíséri a filozófia történetét - hatalmas gondolati kincset halmozva fel az emberiség számára.
Ez a kis könyv ebben a többezer éve gyarapodó szellemi, fogalmi tárházba akarja a belépést megkönnyíteni valamennyi érdeklődő hasznára enciklopédikus tartalommal, ábécé sorrandben. Vissza