A film technikája

Előszó

A szcenáriumról általában.
A gyártó cégekhez benyújtott szcenáriumok rendszerint sajátságos jellegzetességet mutatnak: majdnem mindegyik valamilyen történést mesél el, - általában együgyűen. A szerzők nyilvánvalóan csak a történet felvázolásával foglalkoztak, nagyrészt irodalmi eszközök felhasználásával s teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy az anyag alkalmas-e filmen való felhasználásra. Az anyag filmi felhasználhatóságának kérdése rendkívül fontos. Minden művészetnek megvan a maga sajátos módszere, mellyel mondanivalóját a leghatásosabban fejezi ki. Ez a törvény és természetesen a filmre is áll. Épp oly ostoba dolog szcenáriumot írni a rendezés, felvétel, illetve vágás módszereinek ismerete nélkül, mint mondjuk, egy idegennyelvű verset prózai fordításban adni. Hogy egy vers tökéletes hatását közvetíteni tudjuk, mondjuk egy franciának, - a francia versformák törvényei szerint kellene újraírni a költeményt. Hogy megfilmesítésre alkalmas szcenáriumot írhassunk, ismernünk kell a módszereket, melyek segítségével a nézőre a vászonról hatni tudunk. Gyakran találkozunk azzal a felfogással, hogy a filmírónak csak a történet általános és kezdetleges körvonalait kell megadnia, a részletekbe-menő „filmre-írás" egész munkája a rendező dolga. Ez alapvető tévedés. Figyelembe kell vennünk, hogy egyetlen művészetben sem lehet az alkotás munkáját egymástól független részekre bontani. Vissza