A fiatalkorúak és a büntetőjog

Előszó

Az ifjúság magatartásának és nevelésének kérdései élénken foglalkoztatják közvéleményünket. Ez az általános érdeklődés az alapja annak a speciális irányú érdeklődésnek, amelyet közvéleményünk a fiatalkorúak bűnözésének kérdése iránt tanúsít. A fiatalkorúak bűnözése és az ifjúkori huligánság ma regény és filmtéma, tárgya pedagógiai, lélektani munkáknak. A téma időszerűségét tehát — érzésünk szerint — nem kell bővebben indokolni.
Ami indokolásra szorulna, az inkább a büntető jogtudomány eddigi hallgatása ebben a kérdéskörben. A fiatalkorúak bűnözése, erkölcsi züllése nálunk nem általános, nem tömeges jelenség és ami a leginkább lényeges: nem válságjelenség. A könyvben közölt részletes magyar bűnügyi statisztikai adatok és ezek összehasonlítása a kapitalista országok adataival alátámasztja annak a — ma már általánosnak mondható — értékelésnek a helyességét, hogy nincs ok a vészharang meghúzására, mert ifjúságunk tömegei egészséges irányba fejlődnek A könyvben közölt adatok — megítélésünk szerint — egyúttal alkalmasak arra is, hogy meggyőzzék álláspontjuk helytelenségéről azokat is, akik egyedi vagy elszigetelt 'jelenségből megalapozatlanul és elhamarkodottan vonnak le általános következtetéseket.
A valóság megismerésének útjából egyre inkább elhárulnak azok az ideológiai és szervezeti technikai akadályok, amelyek egyes kérdéseket „kényes témává" avattak. Ez számunkra azzal a kötelezettséggel jár, hogy a fiatalkorúak bűnözésének a kérdését és a bűnöző fiatalkorúak büntetőjogi helyzetének a kérdését ne a jogdogmatika oldaláról közelítsük meg. Erre a speciális büntetőjogi problémára is érvényes az a jogirodalmunkban nemrég elhangzott megállapítás, hogy „a jogelmélet csak társadalmi (szociológiai) szemlélettel, módszerrel dolgozhat eredményesen". Vissza