"A festő műhelyében: csendéletek, enteriőrök és képmások"

Előszó

"Dulcinea del Toboso a legszebb hölgy, és én vagyok a legszerencsétlenebb lovag egész Spanyolországban" Ez a cervantesi idézet kedvenc regényemből, a Don Quijote-ből jutott eszembe, amikor e kiállítás szervezésében már nyakig benne voltam. A legszebb hölgy természetesen a gyönyörűséges szentendrei festészet. A szerencsétlen lovag szerepét átérezve kétségbeestem, hogyan tudom kiválasztani a szentendrei festészet megszámlálhatatlan remekeiből az egymáshoz és a helyhez leginkább illő műveket, és méltó színvonallal megrendezni ezt a tárlatot. Hiszen több mint hatvan művész több száz alkotásából válogattunk.
A MűvészetMalom rövid élete ellenére eddig is gazdag programmal jelentkezett. A Szentendrei Művészetért Alapítvány elindította a Szentendrei Képzőművészet Évszázada című sorozatot, amely 2000-ben az Alapító nyolcak című kiállítással indult, és most a VI. részéhez érkezett. Ebben a sorozatban elsősorban a művésztelep korai időszakából származó műveket állítottunk ki, időrendi periódusokban jelenítettük meg a vegyes anyagot, a város- és tájképeket, néha egy portrét és csendéletet is. Évenként egy-egy jelentősebb művész jubiláris életmű-kiállítása is látható volt. A sorozat II. és IV. részében, a 2001-ben rendezett Kis és Nagy Remekek (kurátor: Novotny Tihamér), valamint a 2003-ban a Deim Pál festőművész által megvalósított Szentendre mint múzsa című kiállítások esetében jelentős képanyagot mutattunk be, amelyek kitűnően megcsillantották a szentendrei festészet rejtett csodáit - eltérő koncepciók alapján. Vissza