A férfi és a nő

Előszó

HIDEG

Dakota zord vidékén, a legközelebbi dombon szétszórtan heverő esetlen, mázolatlan faházak nyilván már Tetonhoz tartoztak. Jubal Troop fáradt agyában a hála halk érzése ébredezett. A szörnyű hideg bénítóan hatott agyvelejére is. Ezek a faházak védelmező szállást és melegítő tüzet jelentettek. Talán még egy kis fakorsót is, erős whiskyvel, ami átsegítheti tompa levertségén és fáradtságán.
De alig hogy ezek a gondolatok kiformálódtak agyvelejében, máris újra elvetette. Eszébe jutott, hogy nincsen pénze, egyetlen darab ezüst húszcentes sem csörgött az erszényében és jól tudta, hogy a kocsmák pincérei nem szokták megszánni a koldus vándorokat. Ezenfelül mindenek előtt ennie kellene valamit. Nagy. sovány, fiatal testét szinte állandóan gyötörte az éhség, gonosz szellemként tanyázott benne és kínzóan marta beleit. Tompa lemondással sóhajtott. A testi és lelki kimerülés már a végsőkig juttatta.
Jubal Troop még nem nőtt ki egészen a kamaszkorból. Mindössze tizennyolc éves, de ezen a napon úgy ült a nyeregben, mintha már legalább nyolcvan volna. Álla mélyen a mellére hanyatlott, háta púposán előre görnyedt, hogy a fagyos szél ellen védekezzék. Karcsú alakját egészen a lábszáráig elborította a durva gyapjúszövetből készült csuklyás köpenyeg, amilyent a kanadai indiánok és trapperek viselnek. Már megfakult, kiszakadt, erősen megkopott, különösen a hátán és könyökén. A csuklyát mélyen az arcába húzta és csuhás barátként nézett ki a szűk nyíláson. Vissza